Korábban volt róla szó, hogy mit értünk cselekmény alatt, és hogy az ötlet, ami alapján elindulunk, számtalan helyről származhat.
Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, hogy miként fejlesszük tovább azt a bizonyos ötletet valami olyasmivé, amiből aztán a regényünk cselekménye születhet. Végigveszem a legáltalánosabb történetelemeket, melyek beindíthatják a fantáziánkat, és igyekszem rámutatni, hogy milyen irányba próbáljuk továbbgondolni azt, hogy megkönnyítsük a dolgunkat.
1. Állítás / Mi lenne, ha...?
Van, hogy az ember valamilyen általános tételt akar körüljárni. A gyilkosság rossz. A szeretet mindent legyőz. A történelem megismétli önmagát.
Gyakran előfordul az is, hogy egy egyszerű "mi lenne, ha...?" - kérdésből születnek a történetek. Mi lenne, ha természetfeletti lények élnének köztünk? Mi lenne, ha előre tudnád, mikor fogsz meghalni? Mi lenne, ha valami a történelemben máshogy alakult volna?
Bármilyen hatalmas témát akarsz is kifejezni, mindezt csak szereplőkkel tudod illusztrálni. Szükség van személyekre, akiknek a tettein, szavain és gondolatain keresztül láttathatod a mondanivalódat. Az első lépés tehát, hogy az általános tételt igyekezzünk konkretizálni és egy szereplő életére vetíteni.
Kérdezzük meg magunktól, hogy ki az, akit ez az állapot leginkább befolyásol, akinek az életére a legnagyobb hatással van - ő lesz a főszereplő. Milyen változást hoz ez a dolog az életében, és hogyan reagál rá? Milyen döntéseket kénytelen hozni? Mi vesztenivalója van egy ilyen helyzetben?
Az olvasót nem fogja érdekelni maga a probléma, ha nincs köze egy olyan személyhez, akivel törődhet, akivel együtt érez.
Nézzünk egy konkrét példát, és vegyük alapul "a gyilkosság rossz" állítást. Egy ilyen esetben nyilván olyan főhősre van szükség, akinek oka és lehetősége van gyilkosságot elkövetni.
Ki az, aki leginkább tudatában van annak, hogy a gyilkosság rossz? Mi az oka, hogy ennek ellenére megkísérti a vágy, hogy maga is megöljön valakit? Egy rendőr, aki egész életében keményen küzdött a bűn ellen, szemtanúja lesz a családja meggyilkolásának.
Milyen hatással van ez az életére? Depressziós lesz, otthagyja a munkáját, függőjévé válik valaminek.
Aztán kiderül, hogy a tettest felmentették.
Hogyan reagál, milyen döntést hoz? Felháborítja az igazságtalanság, hajtja a bosszú, és úgy dönt, maga ered a fickó nyomába.
Mi vesztenivalója van? Régi kapcsolatait felhasználva információt szerez, üldözi a tettest, és a módszerei miatt őt magát is körözni kezdik. Tudja, hogy a családja elítélné, ha látná, miket csinál, végig gyötri a bűntudat, amiért azzá vált, ami ellen egész életében küzdött.
Hogy az alapállítást illusztráljuk, a történet végén szembekerül a legnehezebb döntéssel. Sarokba szorítja a fickót, lehetősége van megölni, tombol a feszültség. Végül ahelyett, hogy meghúzná a ravaszt, leleplezi a tettes ügyleteit és átadja a rendőrségnek, mert megérti, hogy akármi történt is, a gyilkosság rossz.
Ez jutott először eszembe, szóval nem épp a legeredetibb ötlet, de arra jó, hogy lássuk, hogy az egyik kérdésre adott válaszból következik az újabb kérdés, az egyik eseményből a másik. A cselekmény pedig pont ez: egy rakás egymásból következő esemény, ahol a szereplők problémája és az erre adott válasz a hajtóerő.
2. Karakter
Talán ez az eset a leggyakoribb: mikor a születendő irományból az egyik szereplőnkkel találkozunk először. Ez nem feltétlenül a főszereplő, lehet valaki más is, aki később valamilyen módon kapcsolódni fog hozzá.
(A jelenlegi regényem esetében így történt: elkezdtem az írást annak a szereplőnek a szemszögéből, aki elsőként felbukkant a fejemben, és több sikertelen próbálkozás kellett, mire rájöttem, hogy ennek a történetnek valaki más áll a középpontjában, és az előbbi szereplő csak egy mellékszál. Hogy mi alapján döntsük el, ki a főszereplő, kinek az oldaláról meséljük a történetet, arról későbbi bejegyzésekben még bőven lesz szó.)
Lehet, hogy a szereplő már úgy érkezik hozzánk, hogy magával hozza a történet egy részét. Egy különleges képesség például, ami csak nála fordul elő, máris számtalan kérdést és problémát vet fel, amiken elgondolkodhatunk.
Az is lehet, hogy még alig tudunk az illetőről valamit, de a hangja mégis befészkelte magát a fejünkbe és nem hajlandó eltűnni onnan. Ilyenkor álljunk meg egy pillanatra, és hallgassunk rá. Nem kell még tudnunk a nevét, vagy hogy hogy néz ki és szereti-e a macskákat; ehelyett próbáljunk belülről kifelé dolgozni.
Mi az, amit a szereplő mindennél jobban szeretne? Mi a legnagyobb félelme? Ez a két válasz a legfontosabb, amit tudnod kell, mert ha ezek ütköznek egymással, máris megvan a konfliktus, ami pedig már maga a történet. A szereplő akar valamit, de ahhoz, hogy elérje, szembe kell néznie a legnagyobb félelmével.
A jelenlegi történetemben a főszereplőnek van egy különleges képessége, amit minden áron titokban kell tartania, különben súlyos következményekkel néz szembe. De mikor felbukkan az ellenség és veszélybe kerül minden, ami fontos neki, nincs más választása, mint használni a képességét és kockáztatni a lebukást.
További kérdések, amik segíthetnek az indulásban: mi a szereplő legjellemzőbb tulajdonsága? Hogyan keverheti bajba ez a tulajdonság? Mi a legnagyobb titka, és mi lenne, ha kiderülne? Mi olyan dolog van az életében, amiért mindent kockára tenne?
*
A
második rész hamarosan érkezik néhány újabb elemmel, melyek nyomán elindulhatunk a cselekmény szövevényes útján :)
Posts
