14/03/2011

Díj és kihívás


Az előző bejegyzés témája kapcsán még mindig van mit helyrerakni magamban, de ezt nem szerettem volna figyelmen kívül hagyni: rendszeres olvasónk és kommentelőnk, Nocy megtisztelt minket azzal, hogy egy díjat adományozott nekünk. Ugye, milyen szép? ^^

A díjjal járó szabályok a következők:

1. Közzé kell tenni egy bejegyzést a díj logójával és szabályaival.
2. Be kell linkelni a személyt, akitől a díjat kaptad, és értesíteni őt, hogy elfogadtad.
3. Tovább kell adnod a díjat 3-5 blogtársadnak, és szólni nekik.

Köszönjük szépen Nocy-nak, hogy ránk gondolt! A blogján történetajánlókat ír, ha olvasni van kedvetek, nézzetek be hozzá. :)

Azokhoz is érdemes benézni, akiknek szeretném továbbadni a díjat. A bloguk ugyan angolul van, viszont írással foglalkozik és én nagyon hasznosnak találtam őket:

1. Lynda R. Young: .W.I.P. It
2. Rachna Chhabria: Rachna's Scriptorium

 Egy másik dolog, amit szeretnék megosztani veletek, egy kihívás, amire most akadtam rá.


A dolog lényege, hogy április folyamán a vasárnapok kivételével minden nap közzé kell tenned valamit a blogodon. Ez 26 bejegyzést jelent, az angol ábécét alapul véve minden betűhöz egyet. A bejegyzések témája bármi lehet, amennyiben az épp soron következő betűhöz kapcsolódik.

Tudom, a mi szavaink közt nem lesz egyszerű például q-val vagy y-nal kezdődőt találni, de azért nem megoldhatatlan feladat. Ha van kedvetek, csatlakozzatok ti is a kihíváshoz, áprilisig bőven van idő felkészülni. :)

11/03/2011

Merengés


Annyi minden történt mostanában az életemben, hogy a blogra alig maradt idő. Talán észrevettétek, hogy ritkábban születik új bejegyzés, mint korábban. Most sem írásos témáról lesz szó, közvetetten fogok csak kitérni rá, mégis úgy érzem, hogy ezt le kell írnom.

Az elmúlt egy hétben nem egy, de két számomra fontos ember is életét vesztette. Egyikük halála, bármennyire nem szép ilyet mondani, nem ért váratlanul. A másik... alig vagyok képes felfogni. Nem volt idős, mindig mosolygott és annyi életerő sugárzott belőle, amit nagyon kevés embernél tapasztaltam még. És mindez egyszerűen nincs többé.

Fáj és megrémiszt, hogy ilyesmi megtörténhet. Rettegek, hogy bármelyik nap valamelyik szerettem kerül sorra. Tudom, hogy a testünk valamikor majd feladja a harcot, és újra részévé válunk a Nagy Egésznek. Ha saját magamra gondolok, természetesnek látszik és nem bánom, hogy egyszer bekövetkezik. Csak akkor fáj, ha valaki olyat veszítünk el, aki közel állt hozzánk. Akinek, úgy érezzük, nem kellett volna még meghalnia. Akiről mindeddig nem is tudtuk, mennyire hiányozna...

Ugyanakkor mindezek árnyékában olyan erővel tölt el az élni akarás, a szárnyalás, a saját lényem kiteljesítésének vágya, amilyen erőt csak az efféle tragédiák képesek kelteni az emberben. Még a legnehezebb időkben is annyi csoda vesz körül, annyira leírhatatlan boldogsággal tölt el maga az Élet, hogy egyetlen napot sem akarok elvesztegetni mindabból, ami megadatott. Amiket én fontosnak érzek, talán nem számítanak az idő végtelen folyamában, de ha még ezekért sem vagyok képes tenni, akkor mi értelme van az ittlétemnek, és mi értelme lesz majd a halálomnak?

Az írás az, amit szeretek. Úgy érzem, ebben tudok kiteljesedni, mert olyasmit ad, amit semmi más ezen a világon. Így hát azon fogok dolgozni, hogy jobb legyek benne. Hogy ezzel tudjam elérni mindazt, amire vágyom az életben, és ne kelljen olyan kompromisszumokat kötnöm, melyek nem vezetnek sehová. Nem tudom, mi vár rám, meddig fogok élni, de úgy érzem, ez fényt és színeket adhat az üres hétköznapoknak.

Felteszem nektek is a kérdést, örülnék, ha válaszolnátok rá: ti miért írtok? (Az előző kommentekre, ígérem, válaszolni fogok, de még nem jutottam el odáig.)

04/03/2011

Szereplők fejlesztés alatt


Korábban volt róla szó, hogy ha írás előtt szánunk némi időt a szereplők megismerésére, azzal a későbbiekben megkönnyítjük a dolgunkat. Említettem ezzel kapcsolatban az adatlapkitöltős/interjús módszert, ennek azonban megvannak a maga hátrányai, és nem is működik mindenkinél. Ha megalapozott háttér nélkül dobálunk össze mindenféle részletet, az gyakran nemhogy segítene, de még a lehetőségeinket is beszűkíti, ha a történetben végig egy efféle keretbe próbáljuk beletuszkolni a karaktert.

Nem kell mindent tudnunk róluk, mielőtt belekezdünk az írásba. Előfordul, hogy néhányuk hangjára azonnal rátalálunk és úgy ismerjük, mint saját magunkat, de a többségükkel aközben barátkozunk meg, hogy meséljük a történetüket. Ebben az esetben csak árthat, ha előre legyártott formuláknak akarjuk megfeleltetni őket és nem hagyjuk, hogy együtt fejlődjenek a sztorival - ez sikeres út a kartonemberkékhez.

Szeretek mindenfélét összeírni a szereplőkről, mielőtt belekezdenék a mesélésbe, de el kell ismernem, hogy ezek nagy része sosem fog belekerülni a történetbe, csak a saját szórakoztatásomra jó. Ugyanakkor vannak olyan információk is, melyeket ajánlatos tisztázni írás előtt, különben jó esélyünk van rá, hogy a tizenharmadik fejezetnél (ha egyáltalán eljutunk odáig) egyszer csak elakadunk és nem tudjuk, merre tovább. Nem oldalakon át tartó adatsorról van szó, hanem a hátterükre, személyiségükre, érzelmi állapotukra vonatkozó információkról. Ezekkel sokkal hasznosabb tisztában lenni, mint a fizikai dolgokkal, ha a történetnek még csak körvonalait ismerjük.

1. Mik a szereplő kritikus szükségletei, vágyai, céljai - mit akar elérni?

Ezt kikerülhetetlen ismernünk, ugyanis ez mozgatja a történet alapkonfliktusát, az egész cselekményt. Harry Potter minden tettét az motiválja, hogy megóvja a szeretteit. Frodó el akarja pusztítani a Gyűrűt. Antigoné el akarja temetni a testvérét. Minden más ezekből a célokból nő ki, ezek befolyásolják a szereplőt, irányítják a tetteit.
Ha már nagyjából tudod, hogy mi lesz a történeted cselekménye, akkor érdemes olyan célokkal ellátni a karaktereket, melyek segítenek az események kibontakozásában. Nézzük megint A gyűrűk urát: Boromir meg akarja szerezni a Gyűrűt, ezért csatlakozik a Szövetséghez. Az ő tettei veszik rá Frodót, hogy egyedül folytassa az útját, vagyis a célja továbbgörgeti a cselekményt.

2. Mik a szereplő legnagyobb félelmei?

Ez legalább annyira fontos. Az emberek általában többet tesznek, hogy elkerüljék a félelmeiket, mint azért, hogy elérjék a vágyaikat, így ha ezeket ismerjük, könnyebb lesz megalkotni a szereplők konfliktusait, melyek cserébe mozgatják a cselekményt. Itt sem az a lényeg, hogy mindenféle random dologtól rettegjen a karakter: olyan akadályokat kell az útjába görgetnünk, melyek egy mélyebb, belső szinten hatnak rá, így az adott jeleneteknek jóval erősebb érzelmi töltetet adhatunk.

3. Kik a barátai?

Sokat elárul, hogy a szereplő kivel tölti szívesen az idejét. Milyen emberek ők? Mik az ő félelmeik, vágyaik? Mi az, amit szeret bennük a szereplő, és mit talál idegesítőnek, elítélendőnek? Az utóbbi különösen lényeges, hisz még a barátok sem értenek egyet mindenben. Ezeket a nézeteltéréseket kihasználva növelhetjük a jelenetben a feszültséget, többféle nézőpontot is körüljárhatunk és bemutathatjuk a szereplőink erényeit, hibáit.

4. Kikkel nem jön ki jól, kik az ellenségei?

Az, hogy mit nem szeretünk másokban, legalább annyit elmond saját magunkról. Nem kell egész érvrendszereket felállítani erről, a szereplőnek nyugodtan lehetnek önző, gyerekes indokai is. A legjobb az, ha a nézetei teljes mértékben hibásak, és bajba kerül miattuk (Harry Potter - Piton, emberek?).

5. Mit tart igazságosnak, és mit igazságtalannak?

Ez abból derül ki, hogy hogyan reagál az őt körülvevő helyzetekre. Mi az, ami igazán feldühíti, és mi teszi boldoggá? Ki iránt érez sajnálatot? Mitől érzi magát biztonságban? A szereplő erkölcsi nézetei azért fontosak, mert ezeket ismervén pontosabb képet kapunk arról, hogy milyen messzire hajlandó elmenni egy szituációban, hol van az a határ, amit nem lépne át. Ezek után már átgondolhatjuk, minek kellene kockán forognia ahhoz, hogy mégis átlépje őket, és olyan helyzeteket teremthetünk, melyek próbára teszik a szemléletét.

6. Milyen személyiségjegyek segítik? Melyek hátráltatják, melyek keverik bajba? 

Ezek határozzák meg, hogyan reagál a szereplő egy adott helyzetre. Egy elfogult döntés egészen más mederbe terelheti a dolgokat. Itt azt is megvizsgálhatjuk, mitől vált a szereplő olyanná, amilyen, honnan szedte magára ezeket a tulajdonságokat. Előfordulhat, hogy ezek a háttérinfók lényeges részét képezik a cselekménynek, és felhasználhatod őket, hogy megerősítsd a konfliktusokat.

Írás közben igyekezzünk figyelni arra, hogy mit követel a szereplő jelleme, ne kényszerítsük, hogy azt tegye, amit a cselekmény diktál. Ha néha nem a legjobb vagy legésszerűbb megoldást választja, az csak elmélyíti, hitelesebbé teszi, és még a cselekményt is segít kiszámíthatatlanná tenni.

Nem kell mindent tudnunk a karakterekről, mielőtt belekezdünk az írásba, a legjobb dolgok úgyis a pillanat hevében jönnek elő. Az sem baj, ha a történet közepén egyszer csak megcáfolják az eredeti elképzelésünket és a legváratlanabb dolgokkal állnak elő. Ez csak azt jelzi, hogy lassan életre kel. :)

Ti írás közben ismerkedtek a szereplőkkel, vagy szerettek előre tudni mindent? Előfordult már, hogy egy karakter meglepetést okozott?