30/07/2011

Évfordulós ünneplés

A felvételi okozta felfordulás közben észre sem vettem, hogy július 21-én egy éves lett a blog. Sok minden történt ez alatt az idő alatt, voltak aktív és kevésbé aktív időszakok. Az eredmény, hogy eddig a pillanatig a blogra 64 bejegyzés került fel, 136 hozzászólás érkezett, a rendszeres olvasók száma 35, míg az összes kattintásé 7889.

A legnagyobb örömet számomra a hozzászólásaitok jelentették, mert rengetegszer elgondolkodtattak, ráébresztettek dolgokra, és egyébként is, hűek voltak a blog nevéhez: Tapasztalatok az írásról - nemcsak az enyémek, de a tieitek is, és hálás vagyok, hogy megosztottátok őket velem.

És amiért mindezt külön bejegyzésbe kellett írnom: úgy gondoltam, ajándékokkal még igazibb lenne az ünneplés, úgyhogy ezennel "nyereményjátékot" hirdetek, amelyben mindenki részt vehet.

A nyertes két dolog közül választhat:
  • Suzanne Collins-tól Az Éhezők Viadala és annak második kötete, a Futótűz című könyv .pdf formátumban*, vagy:
  • egy igény szerinti részletes kritika az illető választott novellájára (tehát nem regényrészlet, hanem önálló, befejezett mű)**
*Az Éhezők Viadala ismertetője:

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.


Nekem tetszett a folytatásával együtt, csak ajánlani tudom. Majd egyszer arról is szó lesz, hogy miért.

**Amennyiben a kritikát választja, a nyertes beleegyezik abba, hogy a kritikát a novellájával együtt megjelentessem a blogon.

A sorsolásban való  részvételhez csak annyit kell tenned, hogy írsz egy kommentet ehhez a bejegyzéshez, leírod, hogy a könyveket vagy a kritikát választanád, valamint megadsz egy e-mail címet, ahol értesíteni tudlak, ha te nyertél. A sorsolás egy véletlenszám-generátor segítségével történik, így mindenkinek ugyanannyi esélye van.

A sorsolás időpontja 2011. augusztus 6., vagyis jövő hét szombat. (Ha addig híresztelnétek a játékot, annak nagyon örülnék.)

Egy év, el se hiszem! :) Köszönöm Nektek, amiért támogattátok a blogot!

15/07/2011

Interjú az íróval - Kae

Elég régen volt bejegyzés ebben a rovatban, ezért úgy gondoltam, itt az ideje egy újabb interjúnak. A blog mai vendége Kae, aki amellett, hogy az Imagine egyik adminja és az Imagine Magazin szerkesztője, az oldalon íróként is aktívan szerepel. Feltettem neki néhány kérdést, a válaszait most ti is elolvashatjátok.

Mióta írsz, és hogyan kezdted el?

Gyakorlatilag amióta csak az eszemet tudom. :) Alsó tagozatos koromban már saját verssel indultam egy versmondó versenyen. Viszont azóta se nagyon írtam verseket, inkább a saját világomat építgetem. Barátnőmmel kezdtük el lejegyezni, miket játszunk a suliban, nehogy elfelejtsük… és hát azóta sem hagytuk abba.

Mit jelent számodra az írás? Vannak vele komolyabb terveid?

Nem is maga az írás játssza itt a központi szerepet, hanem a világ és a benne élő szereplők. Szeretném, ha egyszer könyv formájában is megismertethetném őket a nagyközönséggel, de tudok várni. Nem akarom elkapkodni a dolgot, inkább később, de minőséget szeretnék kiadni a kezemből. Jelenleg épp ezért talán inkább hobbinak tartom, de remélem, hogy nem marad mindig az.

Kik azok az írók, melyek azok a történetek, amelyek nagy hatással voltak rád?

Millió ilyen van, elsősorban fantasy történetek. J. Goldenlane nevét mindenképp meg kell említeni, de ő csak egy a sok közül. A szép, érzékletes kifejezések iránti szerelmemet alighanem Jókainak köszönhetem, a legtöbbet pedig Stephen King: Az írásról c. művéből tanultam. De olvasás közben alapvetően nem kerülök író üzemmódba, nem a szakmai fogásokat lesem, hanem élvezem a történetet.

Hogyan tudnád a lehető legrövidebben összefoglalni a jelenleg írt történetedet, hogy kedvet kapjunk az elolvasásához? 

Jelenleg egy romantikus fantasyn dolgozom, amelynek a tételmondatát éppen a Te cikkednek köszönhetően készítettem el. Így hangzik:

„Amikor a halottak szellemei váratlanul elhagyják híveiket, egy szeleburdi fiatal papnő és társa, a lelki békéjéért küzdő démon harcos indul útnak, hogy kiderítsék, mi áll a háttérben – csakhogy küldetésük sikere sem a Szárnyas Korona lovagrendjének, sem néhány tiltott mágiát űző, rejtélyes varázslónak nem áll érdekében.”

További művek is vannak tervben, illetve folyamatban, de róluk egyelőre nem érdemes szót ejteni.

Milyen szokásaid vannak az írással kapcsolatban? 

Alapvetően a karakterekből indulok ki, illetve egy nagyon régi koncepciót építgetek tovább. A lehetőségeimet erősen behatárolja, hogy van egy pici gyerekem, aki sok időt és foglalkozást igényel. A fenti művemhez előre szoktam gondolkodni, az elkövetkező pár fejezetet általában részletesen tudom már, a távolabbiakat pedig csak nagy vonalakban, eddig ez a munkamódszer bevált. Egyik kedves ismerősömtől vettem át a szokást, hogy elmegyek sétálni, és felmondom a telefonomra, ami foglalkoztat, aztán itthon kijegyzetelem. Sok-sok apró részletet köszönhetek ennek az ötletnek.

Úgy tudom, nem csak magyar, de angol nyelven is alkottál már történetet. Igényelt ez másfajta megközelítést? Ha igen, mennyiben?

Igen, természetesen, mivel az angolt nem anyanyelvi szinten beszélem, illetve mert szokásomtól eltérően ebben az esetben fanfictiont írtam a Dragon Age világához.

Ha találkozhatnál egy fiktív szereplővel, ki lenne az és miért?

Akármelyik karakteremmel szívesen összefutnék. Imádom őket egytől egyig, van köztük olyan is, aki már tizennyolc éve boldogít a „létezésével”. :)

Hol olvashatunk tőled?

Leginkább az Imagine-en érdemes, de a Merengőn is fellelhető vagyok. A fenti történetem linkje pedig: http://fictions.hu/imagine/viewstory.php?sid=2008 Blogot is vezetek a http://kaevilaga.blogspot.com címen, itt elsősorban a frissítésekről adok hírt, szavazásokat vezetek le, és szeretettel fogadom az olvasói véleményeket.

Köszönöm szépen a lehetőséget!

Én köszönöm Kae-nek, hogy válaszolt a kérdéseimre! A diktafonozás különösen jó ötlet, érdemes kipróbálni. :)

Ha valaki kedvet érez, hogy hasonló interjú alanya legyen és megismertesse magát velünk, írjon nyugodtan. 

09/07/2011

Írói blokk, avagy törjünk át a gáton

Kreatív blokk. Alkotói válság. Ihlethiány. Sokan sokféleképpen emlegetik azt az áldatlan állapotot, amikor hiába akarunk írni, a szavak folyama mintha elapadt volna bennünk, és mindössze néhány félresikerült mondatot, vagy még annyit sem sikerül papírra vetnünk.

Jó ideje nem ért már el ez a valami. Persze, előfordul, hogy nincs hangulatom az íráshoz, vagy aznap egyszerűen nem jönnek a szavak - de ezt nem tartom alkotói válságnak, nem szenvedek tőle, mivel csak azt jelzi, hogy pihenőre és gondolkodásra van szükségem. Ilyenkor nem erőltetem, elsétálok a géptől és másra koncentrálok, hogy később újult erővel és új ötletekkel térhessek vissza.

Gyakoribb eset, hogy elbizonytalanodom írás közben, mert nem úgy sikerül, ahogy szeretném, és tudom, hogy át kell majd írnom az egészet. De megint csak nem engedem, hogy ez akadályozzon: nem hagyom abba, mert egy rosszul megírt valamit sokkal könnyebb olvashatóvá tenni, mint azon görcsölni, hogy elsőre tökéletes legyen. Amíg erre nem jöttem rá, gyakran inkább nem is írtam semmit aznap - képzelhetitek, mennyi mindent sikerült így befejeznem...

Visszatérve arra, amit általánosságban írói blokknak nevezünk: talán nem fogtok egyetérteni velem, de úgy gondolom, ez nem egy random időpontokban szükségszerűen lesújtó valami, amit kötelező végigszenvedni, hanem összefügg a minket ért hatásokkal, az életünkben zajló dolgokkal, a környezetünkkel. Azt is gondolom, hogy éppen ezért nem feltétlenül kell alárendelnünk magunkat neki és várni, hogy mikor ér el minket újra egy kreatív löket. Nem érdemes minden alkalommal belenyugodni, hogy most úgysem tudok írni, helyette megpróbálhatunk felülkerekedni a válságon. Különben ki tudja, meddig kellene várnunk. Pihenőkre természetesen szükség van, mert néha többet árt, mint használ, ha kényszerítjük magunkat, de akkor legyen ez saját döntés eredménye, ne egy ismeretlen erők keltette gát.
De mi is az pontosan, ami gátol bennünket az alkotásban?

Az én esetemben a szorongás volt. Csak bámultam az üresen villogó képernyőre, és annyira görcsösen akartam írni, jól írni hogy saját magamat szabotáltam. Annyi várakozással ültem a gép elé, annyi mindent akartam egyszerre, hogy a sok fókuszálatlan valamiből a nagy semmi került ki győztesen. Hiába éreztem, hogy nekem írnom kell, a fejemben csak az volt, hogy fogalmamsincshogykezdjekhozzá és ezajelenettúlnehéz és különben is semmitehetségemhozzá. Ebből aztán következett a pánik, hogy úristeníróiválságban vagyok, ami így szépen be is következett.

Számtalan oka lehet, hogy miért nem úgy megy az írás, ahogy szeretnénk. Ha mindig megadjuk magunkat neki és elmerülünk a pánikban/keserűségben/önsajnálatban, azzal csak rontunk a helyzeten. A szavak, hogy válság vagy blokk, nagyon súlyosan hangzanak és olyasvalamik, amik felett alapvetően nincs hatalmunk. Gondoljunk inkább arra, hogy átmenetileg elakadtunk, hogy akadály került az utunkba: az akadály leküzdhető, a gátakon át lehet törni, csak hozzáállás és kitartás kérdése.

Néhány tipp, ami esetleg segíthet:

1. Az elakadást okozhatja az is, amit már eddig leírtunk: lehet, hogy valahol nem a megfelelő irányba kanyarodott a történet, ezért jutottunk zsákutcába. Érdemes visszaolvasni, ami már megvan, és újra átgondolni a történet alapötletét, a fő konfliktust, ami köré az egész épül. Lehet, hogy belegabalyodtál valahol, vagy elkalandoztál tőle? Elcsábítottak a mellékszálak? Vagy eleve nem is voltál igazán tisztában vele?
Próbáld megtalálni az utolsó olyan mozzanatot, amikor még előrefelé haladt a cselekmény. Ezek után előfordulhat, hogy a főszereplő olyan döntést hozott, amely nem vezet sehová. Ha ez a helyzet, próbáld meg innen újraírni és ezúttal egy másik utat választani.


2. Változtass a szokásaidon. Ha eddig gépre írtál, próbálkozz a papírral. Ha a szobában szoktál kuksolni, menj ki egy kicsit a levegőre. Ha zene nélkül írsz, ezúttal kapcsolj be valamit és koncentrálj a hangulatára. Próbálj ki egy új műfajt vagy stílust, amihez eddig nem volt bátorságod.

3. Emlékeztesd magad, miért is szeretsz írni. Keress olyan dolgokat, amelyektől elragad az izgalom. Próbálj visszaemlékezni, honnan jött az eredeti ötleted, és keresd meg újra a forrást. Olvasd újra a kedvenc könyvedet. Vagy olvass el egy borzalmasat, hogy újra eszedbe jusson, te mennyivel jobbat tudsz. Nézz meg egy filmet, amitől elfog a vágy, hogy egyszer a saját művedet film alakban lásd. Ha szeretsz rajzolni, alkosd meg a történeted egy jelenetét, szereplőjét, helyszínét. Hallgass zenét vagy nézegess olyan képeket, amik a történetedre emlékeztetnek. Beszéld ki magad valakinek, ötletelj együtt másokkal. Ha kaptál olyan visszajelzéseket, amelyeknek nagyon örültél, olvasd újra őket. Olvasd újra a régi írásaidat, nevess egy jót, és dicsérd meg magad, amiért annyit fejlődtél azóta.

4. Koncentrálj másra és élj egy kicsit. Ha semmi nem válik be és csak görcsölsz rajta, az végképp nem segít. Hívj fel valakit, menj ki a lakásból, menj emberek közé - ha nem vágysz társaságra, csak ülj le valahol és figyelj másokat. Próbáld elképzelni, milyen emberek lehetnek, milyen életük lehet azoknak, akik elmennek melletted az utcán. Ha elkapsz egy párbeszédfoszlányt, sződd tovább magadban. Szerezz sok-sok tapasztalatot, hogy később felhasználhasd az írásban.

Nektek milyen gondolataitok vannak a témáról? Van valamilyen tippetek ihlethiány esetére?