12/06/2011

Te lennél szellemíró?

Nemrég olvastam egy cikket a The New York Times oldalán, ami hírességek megjelent könyveivel foglalkozott, illetve azzal, hogy mennyire vagy mennyire nem maguk a sztárok írják ezeket a soknullás bevételt hozó regényeket.

"Nicole Richie-nek két kiadott regénye van. Hilary Duff tavaly adta ki első, Elixír című regényét. Lauren Conrad, a szőke reality-sztárjelölt nemrég kötött szerződést a HarperCollinsszal egy Madison nevű áskálódó, alattomos hollywoodi hercegnőről szóló trilógia megírására. Nicole Polizzi, más néven a 'Jersey Shore' című MTV-s műsorból ismert Snooki, januárban kiadott egy regényt, noha a New York Times-nak tavaly elmondta, hogy mindössze két könyvet olvasott életében. 'A Shore Thing' című műve hamar a New York Times bestseller listájára került."

És bár a csili-vili borítókon a hírességek neve szerepel mint szerző, a legtöbb esetben nem vagy csak nagyon kis mértékben ők azok, akik fáradságos órákat töltenek a könyvek megírásával. Az úgynevezett szellemírók pedig, akik a valódi munkát végzik, legfeljebb a köszönetnyilvánítás apró betűs részében kapnak helyet. A kiadók tisztában vannak mindezzel, de a nyilvánosság előtt ritkán esik szó róla, hogy valaki más írta a könyvet.

"Ms. Duff, énekesnő és színésznő, akinek a regényét októberben publikálta a 'Simon & Schuster Books for Young Readers', egy interjúban elmondta, hogy a könyv cselekménye és szereplői tőle származnak. Azt mondta, eszébe sem jutott a társíróját a köszönetnyilvánítás helyett a borítón feltüntetni. "Ez az én történetem," mondta Ms. Duff. "Az én könyvem. Én írtam, ő csak segített eligazodnom a folyamaton.""

Bár megértem, hogy a parfümök és ruhamárkák mellett a könyvek is majdhogynem kötelező részévé válnak a hírességek által fémjelzett termékek sorának, fölmerült bennem a kérdés, hogy nekünk, földi halandóknak miért nem segít valaki "eligazodni a folyamaton." Mind tele vagyunk ötletekkel, amikből szuper regényeket meg filmeket lehetne csinálni, hahó, ki írja meg helyettünk? Éveket dolgozunk érte, a legtöbbünk számára mégis csak álom marad, hogy a saját könyvét tarthassa a kezében.

Persze, csakis azért akarom, hogy kiadjanak, hogy aztán így jelenhessek meg a könyvem bemutatóján:


Egy cseppet elszomorít.