A gonosztevők, vagy legalábbis a főhős útjában álló szereplők legalább annyira lényegesek egy történetben, mint maga a főhős. A küzdelem, amin keresztül kell mennie, csak akkor ér valamit, ha méltó ellenfelek ellen diadalmaskodik, nem pedig az ölébe hull a győzelem.
Ettől függetlenül, vagy talán éppen emiatt mégis számtalan olyan gonosztevőt látni, akik sosem kelnek életre az olvasók előtt, nem tűnnek valódinak. Olyan, mintha csak azért szerepelnének a történetben, hogy az író bemutassa, mennyire gonoszak és mit tesznek szegény szerencsétlen főszereplővel. Csak a cselekmény eszközeként használja őket ahelyett, hogy teljes értékű szereplőt faragna belőlük.
A főhőssel szemben állók biztosítják a legjobb konfliktuslehetőségeket, éppen ezért fontos, hogy kidolgozott karakterek legyenek. A gonosztevőknek is vannak érzéseik, vágyaik, céljaik: a saját történetükben ők a hősök, a főszereplő pedig keresztbe tesz nekik. Mindenkinek vannak pozitívként értékelhető tulajdonságai, a tetteiknek pedig oka. Ezeket meg kell mutatnunk, még ha csak felvillantás vagy sejtetés szintjén is, hogy az olvasó hitelesnek lássa a szereplőt. Még ha nem is ért egyet a nézeteivel, meg kell értenie, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. Az olyan gonosztevők, akiknek megértjük a gondolkodásmódját és valahol mélyen azonosulni is tudunk vele, sokkal ijesztőbbek, és nem felejtjük el őket egykönnyen.
Egy olyan gonosztevő, akit szimpatikusnak találunk, már önmagában megcáfolja a sztereotípiákat, éppen ezért kiszámíthatatlan. A kiszámíthatatlanság egyenlő feszültség, ami pedig egyenlő azzal, hogy lehetetlen abbahagyni az olvasást. Ne csak azért legyen valaki "gonosz", hogy a főszereplőnek legyen kivel hadakoznia. Hozz létre inkább egy életszerű karaktert, akinek véletlenül pont olyan céljai vannak, amelyek ütköznek a főhősével.
Szerintetek mi tesz olyan vonzóvá bizonyos negatív szereplőket? Vannak kedvenc gonosztevőitek akár az irodalomban, akár filmben?
