Egyes szám harmadik személy - mindentudó elbeszélő

Az egyes szám harmadik személyű elbeszélést használják leggyakrabban az irodalomban, ebben az esetben az elbeszélés alanyára "ő"-ként utalunk. Az egyes szám első személyhez hasonlóan itt is használhatunk jelen és múlt időt. Utóbbi az általánosan elfogadott, de harmadik személy/jelen időre is találunk példát (pl. John Updike - Nyúlcipő).

Ezt a nézőpontot alapvetően két szempont szerint szokás csoportosítani: narratív távolság, illetve az elbeszélő rendelkezésére álló ismeretek mennyisége és minősége szerint. A narratív távolság azt jelenti, hogy az elbeszélő milyen "messziről" jellemzi a történetet: közelről, a szereplők érzéseit és gondolatait is átadva, vagy pedig ezek nélkül, tényközlésre szorítkozva. A másik szempont szerint, az elbeszélő tudásmennyiségétől függően megkülönböztetünk mindentudó, illetve korlátozott nézőpontú elbeszélőket. Ebben a bejegyzésben a mindentudó elbeszélőkről lesz szó.

A mindentudó elbeszélő lényege már a nevében benne foglaltatik. A Wikipédia meghatározása szerint "az ilyen történetet egy olyan mesemondó beszéli el, aki nem vesz részt a történetben, de ismer minden tényt, beleértve a szereplők gondolatait is." Vagyis ha ilyen nézőpontot használ, az író aztán tényleg istent játszhat a saját világában. Belebújhat az összes szereplő bőrébe és agyába, egyaránt mesélhet múltbeli vagy jelenbeli eseményekről, történelemleckét adhat a világról, kitekinthet távoli helyekre, tanulságokat vonhat le anélkül, hogy ahhoz maguknak a szereplőknek jelen kelljen lenniük.

Ez az elbeszélői magatartás ebből fakadóan talán a legjobb választás hatalmas ívű történeteknél, ahol nem egyetlen vagy néhány ember sorsáról van szó, hanem egész világokat, korokat ölel át a történet. A legklasszikusabb példa erre A Gyűrűk Ura, amely elképzelhetetlen lenne egyetlen szereplő szemszögéből. A történet megkívánja, hogy az olvasó olyan információkat is megkapjon, amelyekkel az egyes szereplők csak töredékesen vagy egyáltalán nincsenek tisztában.

Az elbeszélő ebben az esetben igyekezhet láthatatlan maradni, jellemtelennek, puszta közvetítőnek történet és olvasó között, de az is előfordulhat, hogy kisebb-nagyobb mértékben saját személyiséggel ruházzuk fel, megszólítja az olvasót és ítélkezik is a történések, szereplők fölött. Régebben sokszor használták a mindentudó elbeszélőt mint az író szócsövét, aki saját világnézetét, gondolatait adta át ilyen formán a közönségének.

Az alábbi példa C.S Lewis művéből, A Hajnalvándor útja című regényből származik:

Történetünk  ott  kezdődik,  amikor  végre  Lucy  és  Edmund  kettesben  maradtak  egyik  délután  Lucy  szobájában.  Természetesen  Narniáról folyt a szó, a csodálatos és nagy titkukról. Gondolom, mindannyiunknak van  egy  ilyen  titkos  országa,  de  számunkra  ez  csak  egy  képzeletbeli ország. Ebből a szempontból szerencsésebbek voltak, mint bárki más.

Itt egyértelmű, hogy mindentudó elbeszélőről van szó, hiszen kívülről jellemzi a szereplőket, kiszól az olvasókhoz. Nézzünk egy másik példát, ami saját, mert hirtelen nem jut eszembe konkrét könyv, ami hasonló technikát alkalmaz (pedig van egy csomó...):

Mary ösztönösen cselekedett, ahogy csak az olyan emberek tudnak, akiknek hosszú évek tapasztalata áll a hátuk mögött. Kitért a férfi csapása elől, és ugyanazzal a mozdulattal előkapta saját fegyverét. Most minden eldől, gondolta a lány. Dühtől elhomályosult szemmel támadásba lendült.

Maga az írás minősége most nem lényeges, koncentráljunk inkább a nézőpontbeli sajátosságokra. Első ránézésre az előbbi bekezdésre azt mondhatnánk, hogy nem is mindentudó elbeszélővel van dolgunk, hanem Mary szemszögéből látjuk a dolgokat, ő a nézőpontkarakter. De figyeljük csak meg az árulkodó jeleket:

• "...ahogy csak az olyan emberek tudnak, akiknek hosszú évek tapasztalata áll a hátuk mögött." Mary-nek eszébe jutna ez az adott szituációban? Egyáltalán gondolna magáról ilyesmit? Ha igen, akkor sem ilyen formában. Ez valaki másnak az ítélete, véleménye.
• "Most minden eldől, gondolta a lány." A "gondolta a lány" távolságot sugall. A "gondolta" működhetne ugyan korlátozott szemszögben is, de Mary mint elbeszélő nem utalna magára úgy mint "a lány."
• "Dühtől elhomályosult szemmel támadásba lendült." Ez megint olyasmi, aminek maga Mary nincs tudatában vagy nem így jellemezné. Ha tudná, hogy a dühtől elvesztette az ítélőképességét, talán máshogy viselkedne.

Összességében nem kelt olyan érzetet a bekezdés, mintha egy olyan ember közvetítené, aki tényleg jelen van az adott pillanatban, inkább úgy tűnik, mintha valaki más mesélné el Mary történetét. Ez nem feltétlenül baj, van olyan mű, ami ezt követeli meg. Viszont a mindentudó elbeszélőnek, ha nem a kellő körültekintéssel bánunk vele, megvan az a hátránya, hogy növeli a távolságérzetet a történésekkel és - mivel lehetőség van fejből fejbe ugrálni - a szereplőkkel szemben, ami akár oda is vezethet, hogy mivel nem hat rá érzelmileg, az olvasó végleg elveszti az érdeklődését.

Ti milyen elbeszélővel írtok legszívesebben? Milyet szerettek olvasni?

 ***

Holnapig még van lehetőség a játékra jelentkezni, akinek esetleg kedve támadt, a kettővel lentebbi bejegyzésnél megteheti. 

Kiegészítés

Felhívták a figyelmemet (köszi, Piper!), hogy mindeddig nem lehetett hozzászólást írni a blogra. A probléma elvileg megoldódott, ezért ha valaki esetleg szeretett volna jelentkezni a játékra (lásd előző bejegyzés), és emiatt nem tudott, most megteheti. A sorsolás határidejét a hiba miatt kibővítem egy héttel, tehát augusztus 13-ig lehet jelentkezni.

Felkerült továbbá egy szavazás, örülnék, ha válaszolnátok rá. A dolog lényege az lenne, hogy aki elküldi nekem a novelláját, azt megjelentetném a blogon, továbbá mindegyiket véleményezném is, hogy közösen tanuljunk belőle. Így a szerző azon felül, hogy megmutathatja magát a világnak, egy biztos kritikára is számíthat. Szívesen indítanék egy ilyen rovatot, ha van rá igény.

(Írástechnikai cikkel is hamarosan jelentkezem, eskü! Még ne mondjatok le rólam! :D)

Évfordulós ünneplés

A felvételi okozta felfordulás közben észre sem vettem, hogy július 21-én egy éves lett a blog. Sok minden történt ez alatt az idő alatt, voltak aktív és kevésbé aktív időszakok. Az eredmény, hogy eddig a pillanatig a blogra 64 bejegyzés került fel, 136 hozzászólás érkezett, a rendszeres olvasók száma 35, míg az összes kattintásé 7889.

A legnagyobb örömet számomra a hozzászólásaitok jelentették, mert rengetegszer elgondolkodtattak, ráébresztettek dolgokra, és egyébként is, hűek voltak a blog nevéhez: Tapasztalatok az írásról - nemcsak az enyémek, de a tieitek is, és hálás vagyok, hogy megosztottátok őket velem.

És amiért mindezt külön bejegyzésbe kellett írnom: úgy gondoltam, ajándékokkal még igazibb lenne az ünneplés, úgyhogy ezennel "nyereményjátékot" hirdetek, amelyben mindenki részt vehet.

A nyertes két dolog közül választhat:

• Suzanne Collins-tól Az Éhezők Viadala és annak második kötete, a Futótűz című könyv .pdf formátumban*, vagy:
• egy igény szerinti részletes kritika az illető választott novellájára (tehát nem regényrészlet, hanem önálló, befejezett mű)**

*Az Éhezők Viadala ismertetője:

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Nekem tetszett a folytatásával együtt, csak ajánlani tudom. Majd egyszer arról is szó lesz, hogy miért.

**Amennyiben a kritikát választja, a nyertes beleegyezik abba, hogy a kritikát a novellájával együtt megjelentessem a blogon.

A sorsolásban való  részvételhez csak annyit kell tenned, hogy írsz egy kommentet ehhez a bejegyzéshez, leírod, hogy a könyveket vagy a kritikát választanád, valamint megadsz egy e-mail címet, ahol értesíteni tudlak, ha te nyertél. A sorsolás egy véletlenszám-generátor segítségével történik, így mindenkinek ugyanannyi esélye van.

A sorsolás időpontja 2011. augusztus 6., vagyis jövő hét szombat. (Ha addig híresztelnétek a játékot, annak nagyon örülnék.)

Egy év, el se hiszem! :) Köszönöm Nektek, amiért támogattátok a blogot!

Interjú az íróval - Kae

Elég régen volt bejegyzés ebben a rovatban, ezért úgy gondoltam, itt az ideje egy újabb interjúnak. A blog mai vendége Kae, aki amellett, hogy az Imagine egyik adminja és az Imagine Magazin szerkesztője, az oldalon íróként is aktívan szerepel. Feltettem neki néhány kérdést, a válaszait most ti is elolvashatjátok.

Mióta írsz, és hogyan kezdted el?

Gyakorlatilag amióta csak az eszemet tudom. :) Alsó tagozatos koromban már saját verssel indultam egy versmondó versenyen. Viszont azóta se nagyon írtam verseket, inkább a saját világomat építgetem. Barátnőmmel kezdtük el lejegyezni, miket játszunk a suliban, nehogy elfelejtsük… és hát azóta sem hagytuk abba.

Mit jelent számodra az írás? Vannak vele komolyabb terveid?

Nem is maga az írás játssza itt a központi szerepet, hanem a világ és a benne élő szereplők. Szeretném, ha egyszer könyv formájában is megismertethetném őket a nagyközönséggel, de tudok várni. Nem akarom elkapkodni a dolgot, inkább később, de minőséget szeretnék kiadni a kezemből. Jelenleg épp ezért talán inkább hobbinak tartom, de remélem, hogy nem marad mindig az.

Kik azok az írók, melyek azok a történetek, amelyek nagy hatással voltak rád?

Millió ilyen van, elsősorban fantasy történetek. J. Goldenlane nevét mindenképp meg kell említeni, de ő csak egy a sok közül. A szép, érzékletes kifejezések iránti szerelmemet alighanem Jókainak köszönhetem, a legtöbbet pedig Stephen King: Az írásról c. művéből tanultam. De olvasás közben alapvetően nem kerülök író üzemmódba, nem a szakmai fogásokat lesem, hanem élvezem a történetet.

Hogyan tudnád a lehető legrövidebben összefoglalni a jelenleg írt történetedet, hogy kedvet kapjunk az elolvasásához? 

Jelenleg egy romantikus fantasyn dolgozom, amelynek a tételmondatát éppen a Te cikkednek köszönhetően készítettem el. Így hangzik:

„Amikor a halottak szellemei váratlanul elhagyják híveiket, egy szeleburdi fiatal papnő és társa, a lelki békéjéért küzdő démon harcos indul útnak, hogy kiderítsék, mi áll a háttérben – csakhogy küldetésük sikere sem a Szárnyas Korona lovagrendjének, sem néhány tiltott mágiát űző, rejtélyes varázslónak nem áll érdekében.”

További művek is vannak tervben, illetve folyamatban, de róluk egyelőre nem érdemes szót ejteni.

Milyen szokásaid vannak az írással kapcsolatban? 

Alapvetően a karakterekből indulok ki, illetve egy nagyon régi koncepciót építgetek tovább. A lehetőségeimet erősen behatárolja, hogy van egy pici gyerekem, aki sok időt és foglalkozást igényel. A fenti művemhez előre szoktam gondolkodni, az elkövetkező pár fejezetet általában részletesen tudom már, a távolabbiakat pedig csak nagy vonalakban, eddig ez a munkamódszer bevált. Egyik kedves ismerősömtől vettem át a szokást, hogy elmegyek sétálni, és felmondom a telefonomra, ami foglalkoztat, aztán itthon kijegyzetelem. Sok-sok apró részletet köszönhetek ennek az ötletnek.

Úgy tudom, nem csak magyar, de angol nyelven is alkottál már történetet. Igényelt ez másfajta megközelítést? Ha igen, mennyiben?

Igen, természetesen, mivel az angolt nem anyanyelvi szinten beszélem, illetve mert szokásomtól eltérően ebben az esetben fanfictiont írtam a Dragon Age világához.

Ha találkozhatnál egy fiktív szereplővel, ki lenne az és miért?

Akármelyik karakteremmel szívesen összefutnék. Imádom őket egytől egyig, van köztük olyan is, aki már tizennyolc éve boldogít a „létezésével”. :)

Hol olvashatunk tőled?

Leginkább az Imagine-en érdemes, de a Merengőn is fellelhető vagyok. A fenti történetem linkje pedig: http://fictions.hu/imagine/viewstory.php?sid=2008 Blogot is vezetek a http://kaevilaga.blogspot.com címen, itt elsősorban a frissítésekről adok hírt, szavazásokat vezetek le, és szeretettel fogadom az olvasói véleményeket.

Köszönöm szépen a lehetőséget!

Én köszönöm Kae-nek, hogy válaszolt a kérdéseimre! A diktafonozás különösen jó ötlet, érdemes kipróbálni. :)

Ha valaki kedvet érez, hogy hasonló interjú alanya legyen és megismertesse magát velünk, írjon nyugodtan.