Rólunk

A Connecting the Dots az írással foglalkozik. Ünnepeljük a kreativitást, ugyanakkor szeretnénk tanácsot adni az alkotás technikai oldalához is. 
A teremtés vágyának belülről, az író lelkének mélyéről kell fakadnia, de mint bármely képesség, részben a jó történetmondás is tanulható. Szeretnénk összegyűjteni az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat, és arra biztatunk minden írótársat, hogy ti is osszátok meg velünk a magatokét. Aki ír, rögös utat választott, de hisszük, hogy együtt könnyebb végigmenni rajta :)


2010 augusztusában Olivia indította a blogot. Egyedül írogatott, mígnem egyszer csak megvilágosodott: hoppá, hiszen ő ismer egy Dídört, aki tökéletes lenne társszerkesztőnek! Cseppet sem tolakodó, baráti rábeszélés következett, melynek eredményeképpen a blogot most már ketten szerkesztjük. Ha szeretnél néhány mondatos, a valóságot kétséges sikerrel tükröző bemutatkozót olvasni rólunk, lám, vágyad máris teljesülhet.

Dídör:

Üdvözlök mindenkit, aki veszi a fáradságot, hogy elolvassa ezt a kis irományt. Olivia jóvoltából én lettem a fantázialények szószólója és menedzsere.
Sokan mondják rólam, hogy rendmániás vagyok, ezt nem tagadom, de az is igaz, hogy szívesebben töltöm az időmet a szabadban. Gyakran sétálgatok az erdőben, mert ott mindig történik valami izgalmas. (Az embert megtámadhatja egy mangalica, vagy rátenyerelhet egy varangyra.)
Életemet behálózzák az egyenletrendszerek, a kémiai számítások, képletek és más szörnyűségek. De ha ezekből már elegem van, akkor sokat rajzolok, olvasok és írok. Az olvasás terén majdhogynem mindenevő vagyok, csak a csöpögős, romantikus regényeket nem tudom elviselni.
A kedvenc napszakom a hajnal, nem csak azért, mert szép, hanem azért is, mert olyankor annyi lehetőség áll az ember előtt. Szeretem kihasználni a napjaimat, a lustálkodás nem az én asztalom.
Lélekben, azt hiszem, nem vagyok több 13 évesnél és remélem, hogy ez még sokáig így is marad. Az epres csokit és a Disney meséket nem tudom megunni. Kívülről fújom az összes dalszöveget belőlük (több nyelven is).
Szeretek nevetni és sírni is. Van egy fekete kutyám és egy fehér cicám. Ha harangoznak, eszembe jut Róma és a Vatikán, pedig nem is vagyok igazán vallásos. Egyszer szeretnék eljutni Svájcba és Ausztráliába (a sok mérgező állat miatt).
Azt hiszem belőlem ennyi bőven elég. Szép napot nektek:) 

Olivia:

A számok sosem szerettek annyira, mint Dídört. Az érettségi közeledtével kezdem belátni, hogy egyenesen utálnak. A betűkkel viszont annál hamarabb megbarátkoztam. Kívülről fújtam a mondókás könyveket, majd sorra jöttek a regények... Amennyi történetet gyerekként hallottam, azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy írni kezdjek.
A mesékből sosem nőttem ki igazán, és nem is áll szándékomban. Ugyanúgy szeretem a népmeséket, mint a Disney-t vagy a japán rajzfilmeket.
Az Ikrek jegy képviselőjeként gyakran vagyok szeszélyes és ellentmondásos, de igyekszem figyelni magamra és nem túlzásba vinni. Szerencsére van családom és barátaim, akik visszafognak, mikor szükség van rá.
Szeretem a színeket magam körül - leginkább a zöldet, mert a természetre emlékeztet és megnyugtat (igen, a blog hátterén sem véletlenül zöldek még a hópelyhek is :D). Szívesen töltenék hosszabb időt Skócia vadregényes tájain, lehetőleg egy ódon kastélyban.
Az írás mellett próbálkozom rajzolással is, de az eredmény említésre sem méltó. Szeretek sütni-főzni, moziba, koncertre járni, gyalogtúrákat tenni (a vad, kóbor mangalicák ellen az üvegpoharak igen hatásosak!), valamint csokit enni. Utóbbi tényleg egy hobbi, és rendszeres gyakorlást igényel.

*

Reméljük, valamivel tisztábban látod, hogy kikkel állsz szemben. Amennyiben bármi kérdésed vagy kérésed lenne hozzánk, kattints az Elérhetőségre és írj nekünk bátran!