Írói blokk, avagy törjünk át a gáton

Kreatív blokk. Alkotói válság. Ihlethiány. Sokan sokféleképpen emlegetik azt az áldatlan állapotot, amikor hiába akarunk írni, a szavak folyama mintha elapadt volna bennünk, és mindössze néhány félresikerült mondatot, vagy még annyit sem sikerül papírra vetnünk.

Jó ideje nem ért már el ez a valami. Persze, előfordul, hogy nincs hangulatom az íráshoz, vagy aznap egyszerűen nem jönnek a szavak - de ezt nem tartom alkotói válságnak, nem szenvedek tőle, mivel csak azt jelzi, hogy pihenőre és gondolkodásra van szükségem. Ilyenkor nem erőltetem, elsétálok a géptől és másra koncentrálok, hogy később újult erővel és új ötletekkel térhessek vissza.

Gyakoribb eset, hogy elbizonytalanodom írás közben, mert nem úgy sikerül, ahogy szeretném, és tudom, hogy át kell majd írnom az egészet. De megint csak nem engedem, hogy ez akadályozzon: nem hagyom abba, mert egy rosszul megírt valamit sokkal könnyebb olvashatóvá tenni, mint azon görcsölni, hogy elsőre tökéletes legyen. Amíg erre nem jöttem rá, gyakran inkább nem is írtam semmit aznap - képzelhetitek, mennyi mindent sikerült így befejeznem...

Visszatérve arra, amit általánosságban írói blokknak nevezünk: talán nem fogtok egyetérteni velem, de úgy gondolom, ez nem egy random időpontokban szükségszerűen lesújtó valami, amit kötelező végigszenvedni, hanem összefügg a minket ért hatásokkal, az életünkben zajló dolgokkal, a környezetünkkel. Azt is gondolom, hogy éppen ezért nem feltétlenül kell alárendelnünk magunkat neki és várni, hogy mikor ér el minket újra egy kreatív löket. Nem érdemes minden alkalommal belenyugodni, hogy most úgysem tudok írni, helyette megpróbálhatunk felülkerekedni a válságon. Különben ki tudja, meddig kellene várnunk. Pihenőkre természetesen szükség van, mert néha többet árt, mint használ, ha kényszerítjük magunkat, de akkor legyen ez saját döntés eredménye, ne egy ismeretlen erők keltette gát.

De mi is az pontosan, ami gátol bennünket az alkotásban?

Az én esetemben a szorongás volt. Csak bámultam az üresen villogó képernyőre, és annyira görcsösen akartam írni, jól írni hogy saját magamat szabotáltam. Annyi várakozással ültem a gép elé, annyi mindent akartam egyszerre, hogy a sok fókuszálatlan valamiből a nagy semmi került ki győztesen. Hiába éreztem, hogy nekem írnom kell, a fejemben csak az volt, hogy fogalmamsincshogykezdjekhozzá és ezajelenettúlnehéz és különben is semmitehetségemhozzá. Ebből aztán következett a pánik, hogy úristeníróiválságban vagyok, ami így szépen be is következett.

Számtalan oka lehet, hogy miért nem úgy megy az írás, ahogy szeretnénk. Ha mindig megadjuk magunkat neki és elmerülünk a pánikban/keserűségben/önsajnálatban, azzal csak rontunk a helyzeten. A szavak, hogy válság vagy blokk, nagyon súlyosan hangzanak és olyasvalamik, amik felett alapvetően nincs hatalmunk. Gondoljunk inkább arra, hogy átmenetileg elakadtunk, hogy akadály került az utunkba: az akadály leküzdhető, a gátakon át lehet törni, csak hozzáállás és kitartás kérdése.

Néhány tipp, ami esetleg segíthet:

1. Az elakadást okozhatja az is, amit már eddig leírtunk: lehet, hogy valahol nem a megfelelő irányba kanyarodott a történet, ezért jutottunk zsákutcába. Érdemes visszaolvasni, ami már megvan, és újra átgondolni a történet alapötletét, a fő konfliktust, ami köré az egész épül. Lehet, hogy belegabalyodtál valahol, vagy elkalandoztál tőle? Elcsábítottak a mellékszálak? Vagy eleve nem is voltál igazán tisztában vele?
Próbáld megtalálni az utolsó olyan mozzanatot, amikor még előrefelé haladt a cselekmény. Ezek után előfordulhat, hogy a főszereplő olyan döntést hozott, amely nem vezet sehová. Ha ez a helyzet, próbáld meg innen újraírni és ezúttal egy másik utat választani.


2. Változtass a szokásaidon. Ha eddig gépre írtál, próbálkozz a papírral. Ha a szobában szoktál kuksolni, menj ki egy kicsit a levegőre. Ha zene nélkül írsz, ezúttal kapcsolj be valamit és koncentrálj a hangulatára. Próbálj ki egy új műfajt vagy stílust, amihez eddig nem volt bátorságod.

3. Emlékeztesd magad, miért is szeretsz írni. Keress olyan dolgokat, amelyektől elragad az izgalom. Próbálj visszaemlékezni, honnan jött az eredeti ötleted, és keresd meg újra a forrást. Olvasd újra a kedvenc könyvedet. Vagy olvass el egy borzalmasat, hogy újra eszedbe jusson, te mennyivel jobbat tudsz. Nézz meg egy filmet, amitől elfog a vágy, hogy egyszer a saját művedet film alakban lásd. Ha szeretsz rajzolni, alkosd meg a történeted egy jelenetét, szereplőjét, helyszínét. Hallgass zenét vagy nézegess olyan képeket, amik a történetedre emlékeztetnek. Beszéld ki magad valakinek, ötletelj együtt másokkal. Ha kaptál olyan visszajelzéseket, amelyeknek nagyon örültél, olvasd újra őket. Olvasd újra a régi írásaidat, nevess egy jót, és dicsérd meg magad, amiért annyit fejlődtél azóta.

4. Koncentrálj másra és élj egy kicsit. Ha semmi nem válik be és csak görcsölsz rajta, az végképp nem segít. Hívj fel valakit, menj ki a lakásból, menj emberek közé - ha nem vágysz társaságra, csak ülj le valahol és figyelj másokat. Próbáld elképzelni, milyen emberek lehetnek, milyen életük lehet azoknak, akik elmennek melletted az utcán. Ha elkapsz egy párbeszédfoszlányt, sződd tovább magadban. Szerezz sok-sok tapasztalatot, hogy később felhasználhasd az írásban.

Nektek milyen gondolataitok vannak a témáról? Van valamilyen tippetek ihlethiány esetére?

Egy kis inspiráció

 

Írásra fel! :)

T mint témaválasztás

Számtalan dolog inspirálhat valakit írásra: egy dal, egy kép, egy álom, egy érdekes tény, egy elkapott párbeszédfoszlány, egy jelenet, aminek szemtanúja volt. Megragadja a figyelmünket, életre kelti a fantáziánkat és körvonalazódni kezd a fejünkben valami, amiből történet születhet. Ez csodálatos érzés, csak nem biztos, hogy épp akkor következik be, amikor nekünk szükségünk lenne rá. Ha komolyan írni akarunk, nem bízhatjuk a véletlenre, az oly sokat emlegetett ihletre, hogy elvégezze helyettünk a munkát. Meg kell tanulnunk aktívan kutatni ezek után a kreatív lehetőségek után, felismerni őket a körülöttünk lévő világban és tudatosan előidézni az inspirációt.

A témák és ötletek mindenhol ott vannak, csak arra várnak, hogy észrevegyük őket. Eleinte koncentrációt igényel, szemléletet kell váltani hozzá, de ha megszokod, hogy ne járókelőként élj a világban, hanem tudatosan nézd a környezetedet, akkor a leghétköznapibb tényezőből is ötletet kerekíthetsz. Egész egyszerű, tényleg: csak kérdezni kell, és nem elfogadni a készen kapott dolgokat. Megkérdőjelezni a tényeket, és mindennek kutatni az okát.

Mindenki életében vannak olyan témák, amelyek különösen nagy hatást gyakorolnak rá. Olyanok, amelyek erős érzelmi reakciót váltanak ki belőle. Kérdések, amelyek foglalkoztatják a világgal kapcsolatban, jobban, mint a többi. Segíthet a témaválasztásban, ha megpróbáljuk ezeket azonosítani, hiszen arról tudunk a legigazabban írni, ami közel áll hozzánk.
Mi az a tényező a kedvenc könyveidben, filmjeidben, ami magával ragad? Könnyű rámondani, hogy az egész, de próbáljuk téma szempontjából megközelíteni: a jó és a rossz harca? a barátság ereje? a szerelem viszontagságai? az élet értéke? Vagy általános emberi kérdések, mint hogy mi van a halál után? hogy milyen lenne örökké élni? hogy miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel?

Az írásban lehetőségünk van körüljárni a minket foglalkoztató témákat, megtalálni a magunk válaszát. És jó esélyünk van arra, hogy az érzéseinkkel nem vagyunk egyedül, hogy valakit ugyanúgy érdekelnek ezek a kérdések.
Nem szabad tehát, hogy az aktuális divatok befolyásoljanak minket és elvegyék a kedvünket, hogy arról írjunk, amiről igazán szeretnénk. Nem baj, ha a témánk éppen népszerű, de ne csak azért válasszuk ezt, hogy biztosan legyenek olvasóink. Közhelyes, de ha nem szívből jön, akkor pakolhatunk egymás mellé akármilyen szép mondatokat, egyszerűen nem lesz valódi érték.

O mint olvasnivaló

Nyakamon az érettségi, és kezdem azt hinni, hogy nem volt valami előrelátó dolog elkezdeni ezt a kihívást. Ha nem csinálom végig, csalódott leszek, viszont a tanulástól veszi el az időt és bűntudatom van. Hah, szörnyűség. Kérlek, nézzétek el, ha az elkövetkező napokban csak könnyed, rövidke bejegyzésekkel szolgálhatok.

Az olvasnivaló alatt jelenleg azt értem, hogy megszüntettem az angol idézetes menüpontot, a magyarokhoz pedig ezentúl kizárólag írással, művészettel kapcsolatosak kerülnek majd fel. Nézzetek be és olvassátok őket, engem mindig inspirálnak. :)

Az inspiráció 15 foka

K.M. Weiland ezzel a posztjával kedvet adott hozzá, hogy hozzá hasonlóan összegyűjtsek tizenöt olyan ihletforrást, melyek valamilyen szerepet játszottak a jelenlegi történetem születésében. Íme:

1.

credit

2.

3.

4.

credit

5.

 6.

7.

credit

8.

credit

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

Ha van kedvetek, mutassátok meg a saját listátokat, szívesen látnám :)