Mi a cselekmény, és mi nem az

Minden, ami a szereplőinkkel történik, a cselekmény részét képezi, vagyis a cselekmény nem más, mint a történetet előremozdító eseménysor. Ha nincs cselekmény, nincs történet sem.

Ne keverjük viszont össze a cselekményt más alapfogalmakkal. Ha megkérdezik, miről szól az írásod, és előadod a történet jól begyakorolt tételmondatát, az még nem cselekmény. Vannak különböző alapkonfliktusok vagy témák is, melyek ráhúzhatók a művekre, például:

- ember vs. természet (a katasztrófafilmek ide sorolhatók)

- ember vs. sors (Vissza a jövőbe, Macbeth)

- ember vs. önmaga (Dorian Gray arcképe, Dr. Jekyll és Mr. Hyde)

- ember vs. társadalom (A legyek ura, Állatfarm) stb.

Ezekből ki lehet indulni, és fontos is észben tartani írás közben, de ha az ember épp nekiállna egy 300 oldalas regénynek, ahhoz kicsit többre van szükség. Ha tízen elkezdenének írni arról, hogy ember vs. természet, biztos, hogy tíz különböző művel állnának elő. Ez annyit jelent, hogy a témák száma véges (és a történelem során már mindegyiket számtalanszor megírták), a cselekmény viszont végtelenféle módon variálható.

Ez egyrészt azért jó, mert ha úgy érzed, hogy valami nem működik, anélkül változtathatsz a cselekményen, hogy közben elveszítenéd magát a történetet. Másrészt egy régi, ezerszer látott témát is érdekessé tehetünk, ha munkára fogjuk az agyunkat és előállunk egy váratlan csavarral, izgalmas szereplővel, egyedi részletekkel. A Hook című film például a klasszikus Pán Péter történetet veszi alapul, de nagy újítása, hogy a már felnőtt Pán Péterről szól.

Térjünk vissza ahhoz a részhez, hogy épp nekiállnánk írni. Valószínűleg volt valamiféle tényező, cselekményelem, amivel a múzsa már megajándékozott minket: eszünkbe jutott egy érdekes kérdés, amit körül szeretnénk járni, van egy szereplő, akinek a kalandjairól mesélni akarunk, elkaptunk egy érdekes párbeszédfoszlányt, láttunk egy egzotikus tájat vagy álmodtunk valamit, ami megihletett. A motiváció ezerféle helyről érkezhet, de az már az író feladata, hogy belásson a kapott részlet mögé és egy egész regényt építsen belőle.

És hogy hogyan kezdjünk mindehhez hozzá, arról egy későbbi bejegyzésben lesz szó :)

Írjunk regényt 30 nap alatt!

A NaNoWriMo nem más, mint National Novel Writing Month, vagyis Nemzetközi Regényíró Hónap. Ez az esemény minden év novemberében kerül megrendezésre, és a lényege a következő: a hónap folyamán írni egy legalább 50.000 szó terjedelmű regényt - ez körülbelül 1667 szót jelent naponta.

Tavaly hallottam először a NaNóról, de akkor korántsem éreztem magam elég elhivatottnak és kitartónak ahhoz, hogy bele is vágjak. Nemrég viszont belegondoltam, hogy minden lelkesedésem és magabiztosságom ellenére milyen szánalmasan keveset is írtam az utóbbi időben. Ha nincs valamiféle ösztönző tényező, hajlamos vagyok addig halasztani mindent, amíg csak lehet. A NaNóban számtalan dolog motivál: az időkorlát, a bizonyítási vágy, hogy igenis meg tudom csinálni, és újabban az, hogy az oldalon van magyar csapat, ahol mindenki ugyanazért a célért küzd és biztatja a másikat.

Nagy problémám, hogy újra meg újra megrágom, amit írtam, és ahelyett, hogy haladnék előre a történettel, csak javítom a már meglévőt és nem jutok sehová. A NaNóban nem számít, mennyire jó vagy rossz, amit írsz, csak legyen meg az 50.000 szó. Átírni, csiszolni ráér később, itt a mennyiség áll a minőséggel szemben. Egy hónapra ki kell majd kapcsolnom azt a belső hangot, ami folyamatosan bökdös írás közben és javításért kiabál, és úgy érzem, ez mindenképpen nagyot lendít majd a jelenlegi irományom állapotán.

Íme egy szórólap, amely néhány szóban kifejezi a NaNo lényegét.

Ha valaki kedvet kapott hozzá, itt a hivatalos weboldal, ahol további infók találhatók és regisztrálni lehet, utána pedig feltétlenül erősítsétek a magyar csapatot! Elég sok tagja van már, az idei cél pedig nem más, mint hogy közösen elérjük az egymillió szót, és lekörözzük Kínát ;)