Tervezzünk cselekményt! - 2. rész

A bejegyzés első részében arról volt szó, hogy merre induljunk tovább, ha az ötlet egy mi lenne ha-kérdés vagy egy szereplő formájában lep meg minket, ebben a posztban pedig néhány újabb elem továbbgondolásáról olvashattok.

3. Esemény / Szituáció

Egy ilyen ötlet hasonlít a mi lenne ha-kérdésre, mégpedig abban, hogy tudjuk, mi történik, csak azt nem, hogy kivel, mikor, hol, miért stb.

Élőlényeket találnak a világűrben. Valaki halálos fenyegetést kap, vagy egyszerűen kirúgják a munkahelyéről.

Ebben az esetben is az az első teendő, hogy egy szereplő életére vetítjük az eseményt. Ami történt, történik vagy történni fog, valakire mindenképpen hatással lesz és változást hoz, amivel az illetőnek meg kell birkóznia.

Ki az, aki a legtöbbet veszítheti ebben a helyzetben? Kinek áll érdekében, hogy fenntartsa/megszüntesse ezt a helyzetet? Mi kell hozzá, mi az ára, hogy fenntartsák/megszüntessék a helyzetet?

Ügyeljünk arra, hogy valóban személyessé tegyük a szituációt, valóban legyen tétje a dolognak, és ne csak általánosságokról beszéljünk. Még a szuperhősöknek is okuk van rá, hogy miért üldözik a gonoszt - az, hogy közben megmentik a világot a pusztulástól, csupán a ráadás. A sötét lovag c. filmben Batman akkor válik igazán eltökéltté a Jokerrel szemben, mikor az átveri őt és megöli a szerelmét. A Pókember Peter Parkere kezdetben pénzszerzésre és egyéb önös célokra használja a képességét, a valódi felelősséget csak akkor érzi meg, mikor a nagybátyja meghal, a szerelme pedig veszélybe kerül miatta.

Az emberek sosem cselekszenek ok nélkül, csak ha valamit akarnak (profitálnak a helyzetből), vagy kénytelenek rá (vesztenivalójuk van).

4. Színtér

A színtér az irodalomban nem csak a történet helyszínét, de az idejét és a körülményeket is jelenti. Van, hogy elkápráztat minket egy tájkép, megragad a történelem egy korszaka/mozzanata, vagy épp a saját fejünkben ötlik fel egy földöntúli színtéren zajló jelenet, és érezzük, hogy írnunk kell róla. Igen ám, de mégis mit?

Jó kiindulási pont, ha a színtérhez valamiféle konfliktust kapcsolunk, mert az általában további ötleteket generál.

Mindig is ilyen volt ez a színtér, vagy valami jelentősen megváltoztatta? Ha az utóbbi, mi volt az? Melyek ennek a színtérnek az alapvető veszélyei? Milyen tipikus problémák merülnek fel? Kapcsolható a színtérhez valamilyen tragédia? Milyen hatással van ez a jelenre?

Nézzünk például egy nagy, kopár földfoltot, ahol hosszú évek óta egy árva fűszál sem nő.

Milyen volt a hely azelőtt, és mi változtatta ilyenné? Régen virágzó paradicsom volt, ám egy napon temérdek ártatlant mészároltak le ott. Egyikük a halála előtt megátkozta a környéket.

Mik a színhely alapvető veszélyei? Éjszaka furcsa hangokat hallani, és sokan úgy tartják, hogy bosszúszomjas kísértetek lakják.

Milyen tipikus problémák merülnek fel? Fiatalok szöknek ki, hogy ott töltsék az éjszakát.

Kapcsolható a helyhez valamilyen tragédia? Akik éjszaka odamentek, sosem kerültek elő.

Milyen hatással van ez a jelenre? Gyászoló család, barátok, növekvő félelem. A helybeliek felbérelnek egy utazó szerzetest, hogy tisztítsa meg a helyet és találja meg az eltűnt gyerekeket.

Látjátok, milyen könnyedén bontakozik ki egy cselekmény? És hoppá, menet közben egy főszereplőt is sikerült találnunk.

5. Párbeszéd

Akár valakitől halljuk, akár a saját fejünkben születik meg, egyetlen ütős mondatból nagy dolgok válhatnak. Ha az ötlet egy párbeszédfoszlányra épül, talán nem meglepő, hogy először egy szereplőt kell találnunk, akinek a szájából elhangozhat.

Milyen helyzetben és milyen színtéren  hangozhat el ez a mondat? Milyen ember lehet, aki ilyesmit mond? Jellemző ez a stílus a szereplőre, vagy valamilyen különleges körülmény miatt beszél most így? Hogy érzi magát beszéd közben, milyen lelki állapotban van? Egyáltalán kihez beszél? Milyen viszonyban van vele? 

Vegyünk egy példát az egyik könyvből, amit éppen olvasok:

"- Hát, nézze... nézze, kérem... tudniillik... mondja, hajlandó lenne ellopni a nagynéném gyémánt nyakékét?"

(P. G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez)

A szemléltetés kedvéért tegyünk úgy, mintha a regény még nem létezne, csak ez az egy mondat nyöszörögne az írónk fejében.

Milyen helyzetben és színtéren hangozhat el ez a mondat? Úgy tűnik, a beszélő épp most bérel fel valakit egy bűntényre. Elég valószínű, hogy nem egy zsúfolt étterem közepén, hanem valami csendes, elhagyatott, esetleg sötét helyen zajlik az eset.

Milyen ember mond ilyesmit? Nem egy lángész, és nem is a becsület mintaképe, az biztos. Elég szerencsétlen alak lehet, ha a saját nagynénjétől kénytelen lopni.

Jellemző ez a stílus a szereplőre, vagy valamilyen okból beszél most így? Ez az írótól és az adott szereplőtől függ. Lehet, hogy más helyzetekben nagyon magabiztos, és most csak az idegesség/bűntudat/bármi más miatt beszél így, de az is lehet, hogy általában nehezére esik megfogalmazni és kibökni a mondanivalóját.

Hogy érzi magát beszéd közben, milyen lelki állapotban van? Szaggatottan és bizonytalanul beszél, nagy valószínűséggel ideges és zavarban van. Hogy miért, azt nekünk kell eldöntenünk: talán ez az első, hogy törvénytelen dolgot cselekszik, és retteg a lebukástól. De az is lehet, hogy pusztán az a szereplő nyugtalanítja, akivel beszél.

Kihez beszél, milyen viszonyban van vele? Minden bizonnyal oka volt rá, hogy épp ehhez az emberhez fordult egy ilyen kínos ügyben - talán egy alvilági figura, aki járatos az effélében. Magázza őt, tehát nincsenek valami szoros viszonyban. A szövegből emellett kiderül, hogy a beszélő egyáltalán nem biztos benne, hogy az illető vállalja a feladatot, ami eggyel több ok rá, hogy idegeskedjen.

Ez még tele van lyukakkal, de ha tovább folytatjuk a kérdezést, kikerekedhet a cselekmény. Például miért kell lopnia, és miért épp a nagynénjétől? Ha a nőnek gyémánt nyakéke van, valószínűleg gazdag, szóval miért nem kap a pénzből az unokaöcsi? Itt lennie kell valaminek a háttérben. És honnan szedte össze azt, akivel el akarja lopatni a nyakéket? Hogyan fogja elkerülni a lebukást, ha a fickót esetleg elkapják? Vagy mit tesz, ha a pasi nem adja át neki az ékszert, hanem megtartja magának?

És a többi, és a többi. Lehet, hogy a történetünk nem is az első beszélőről szól, hanem valaki másról, akinek köze van az alaphelyzethez. Tegyünk fel minél több kérdést, csűrjük-csavarjuk a helyzetet kedvünk és műfajválasztásunk szerint.

*

Természetesen más formában is jöhet az ötlet, de talán ezek voltak a legáltalánosabbak. Ha már van némi fogalmunk arról, hogy miről akarunk írni, az nagyon jó, viszont a neheze még csak ezután következik. Merthogy a cselekménynek a sok ragyogó tulajdonsága mellett olyanja is van, hogy szerkezet. Erről viszont csak később lesz szó, mert a közeljövőben az egyik kedvenc és kifogyhatatlan írós témámra, a karakterekre térünk át :)

Tervezzünk cselekményt! - 1. rész

Korábban volt róla szó, hogy mit értünk cselekmény alatt, és hogy az ötlet, ami alapján elindulunk, számtalan helyről származhat.

Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, hogy miként fejlesszük tovább azt a bizonyos ötletet valami olyasmivé, amiből aztán a regényünk cselekménye születhet. Végigveszem a legáltalánosabb történetelemeket, melyek beindíthatják a fantáziánkat, és igyekszem rámutatni, hogy milyen irányba próbáljuk továbbgondolni azt, hogy megkönnyítsük a dolgunkat.

1. Állítás / Mi lenne, ha...?

Van, hogy az ember valamilyen általános tételt akar körüljárni. A gyilkosság rossz. A szeretet mindent legyőz. A történelem megismétli önmagát.

Gyakran előfordul az is, hogy egy egyszerű "mi lenne, ha...?" - kérdésből születnek a történetek. Mi lenne, ha természetfeletti lények élnének köztünk? Mi lenne, ha előre tudnád, mikor fogsz meghalni? Mi lenne, ha valami a történelemben máshogy alakult volna?

Bármilyen hatalmas témát akarsz is kifejezni, mindezt csak szereplőkkel tudod illusztrálni. Szükség van személyekre, akiknek a tettein, szavain és gondolatain keresztül láttathatod a mondanivalódat. Az első lépés tehát, hogy az általános tételt igyekezzünk konkretizálni és egy szereplő életére vetíteni.

Kérdezzük meg magunktól, hogy ki az, akit ez az állapot leginkább befolyásol, akinek az életére a legnagyobb hatással van - ő lesz a főszereplő. Milyen változást hoz ez a dolog az életében, és hogyan reagál rá? Milyen döntéseket kénytelen hozni? Mi vesztenivalója van egy ilyen helyzetben?

Az olvasót nem fogja érdekelni maga a probléma, ha nincs köze egy olyan személyhez, akivel törődhet, akivel együtt érez.

Nézzünk egy konkrét példát, és vegyük alapul "a gyilkosság rossz" állítást. Egy ilyen esetben nyilván olyan főhősre van szükség, akinek oka és lehetősége van gyilkosságot elkövetni.

Ki az, aki leginkább tudatában van annak, hogy a gyilkosság rossz? Mi az oka, hogy ennek ellenére megkísérti a vágy, hogy maga is megöljön valakit? Egy rendőr, aki egész életében keményen küzdött a bűn ellen, szemtanúja lesz a családja meggyilkolásának.

Milyen hatással van ez az életére? Depressziós lesz, otthagyja a munkáját, függőjévé válik valaminek.

Aztán kiderül, hogy a tettest felmentették.

Hogyan reagál, milyen döntést hoz? Felháborítja az igazságtalanság, hajtja a bosszú, és úgy dönt, maga ered a fickó nyomába.

Mi vesztenivalója van? Régi kapcsolatait felhasználva információt szerez, üldözi a tettest, és a módszerei miatt őt magát is körözni kezdik. Tudja, hogy a családja elítélné, ha látná, miket csinál, végig gyötri a bűntudat, amiért azzá vált, ami ellen egész életében küzdött.

Hogy az alapállítást illusztráljuk, a történet végén szembekerül a legnehezebb döntéssel. Sarokba szorítja a fickót, lehetősége van megölni, tombol a feszültség. Végül ahelyett, hogy meghúzná a ravaszt, leleplezi a tettes ügyleteit és átadja a rendőrségnek, mert megérti, hogy akármi történt is, a gyilkosság rossz.

Ez jutott először eszembe, szóval nem épp a legeredetibb ötlet, de arra jó, hogy lássuk, hogy az egyik kérdésre adott válaszból következik az újabb kérdés, az egyik eseményből a másik. A cselekmény pedig pont ez: egy rakás egymásból következő esemény, ahol a szereplők problémája és az erre adott válasz a hajtóerő.

2. Karakter

Talán ez az eset a leggyakoribb: mikor a születendő irományból az egyik szereplőnkkel találkozunk először. Ez nem feltétlenül a főszereplő, lehet valaki más is, aki később valamilyen módon kapcsolódni fog hozzá.

(A jelenlegi regényem esetében így történt: elkezdtem az írást annak a szereplőnek a szemszögéből, aki elsőként felbukkant a fejemben, és több sikertelen próbálkozás kellett, mire rájöttem, hogy ennek a történetnek valaki más áll a középpontjában, és az előbbi szereplő csak egy mellékszál. Hogy mi alapján döntsük el, ki a főszereplő, kinek az oldaláról meséljük a történetet, arról későbbi bejegyzésekben még bőven lesz szó.)

Lehet, hogy a szereplő már úgy érkezik hozzánk, hogy magával hozza a történet egy részét. Egy különleges képesség például, ami csak nála fordul elő, máris számtalan kérdést és problémát vet fel, amiken elgondolkodhatunk.

Az is lehet, hogy még alig tudunk az illetőről valamit, de a hangja mégis befészkelte magát a fejünkbe és nem hajlandó eltűnni onnan. Ilyenkor álljunk meg egy pillanatra, és hallgassunk rá. Nem kell még tudnunk a nevét, vagy hogy hogy néz ki és szereti-e a macskákat; ehelyett próbáljunk belülről kifelé dolgozni.

Mi az, amit a szereplő mindennél jobban szeretne? Mi a legnagyobb félelme? Ez a két válasz a legfontosabb, amit tudnod kell, mert ha ezek ütköznek egymással, máris megvan a konfliktus, ami pedig már maga a történet. A szereplő akar valamit, de ahhoz, hogy elérje, szembe kell néznie a legnagyobb félelmével.

A jelenlegi történetemben a főszereplőnek van egy különleges képessége, amit minden áron titokban kell tartania, különben súlyos következményekkel néz szembe. De mikor felbukkan az ellenség és veszélybe kerül minden, ami fontos neki, nincs más választása, mint használni a képességét és kockáztatni a lebukást.

További kérdések, amik segíthetnek az indulásban: mi a szereplő legjellemzőbb tulajdonsága? Hogyan keverheti bajba ez a tulajdonság? Mi a legnagyobb titka, és mi lenne, ha kiderülne? Mi olyan dolog van az életében, amiért mindent kockára tenne?

*

A második rész hamarosan érkezik néhány újabb elemmel, melyek nyomán elindulhatunk a cselekmény szövevényes útján :)

Mi a cselekmény, és mi nem az

Minden, ami a szereplőinkkel történik, a cselekmény részét képezi, vagyis a cselekmény nem más, mint a történetet előremozdító eseménysor. Ha nincs cselekmény, nincs történet sem.

Ne keverjük viszont össze a cselekményt más alapfogalmakkal. Ha megkérdezik, miről szól az írásod, és előadod a történet jól begyakorolt tételmondatát, az még nem cselekmény. Vannak különböző alapkonfliktusok vagy témák is, melyek ráhúzhatók a művekre, például:

- ember vs. természet (a katasztrófafilmek ide sorolhatók)

- ember vs. sors (Vissza a jövőbe, Macbeth)

- ember vs. önmaga (Dorian Gray arcképe, Dr. Jekyll és Mr. Hyde)

- ember vs. társadalom (A legyek ura, Állatfarm) stb.

Ezekből ki lehet indulni, és fontos is észben tartani írás közben, de ha az ember épp nekiállna egy 300 oldalas regénynek, ahhoz kicsit többre van szükség. Ha tízen elkezdenének írni arról, hogy ember vs. természet, biztos, hogy tíz különböző művel állnának elő. Ez annyit jelent, hogy a témák száma véges (és a történelem során már mindegyiket számtalanszor megírták), a cselekmény viszont végtelenféle módon variálható.

Ez egyrészt azért jó, mert ha úgy érzed, hogy valami nem működik, anélkül változtathatsz a cselekményen, hogy közben elveszítenéd magát a történetet. Másrészt egy régi, ezerszer látott témát is érdekessé tehetünk, ha munkára fogjuk az agyunkat és előállunk egy váratlan csavarral, izgalmas szereplővel, egyedi részletekkel. A Hook című film például a klasszikus Pán Péter történetet veszi alapul, de nagy újítása, hogy a már felnőtt Pán Péterről szól.

Térjünk vissza ahhoz a részhez, hogy épp nekiállnánk írni. Valószínűleg volt valamiféle tényező, cselekményelem, amivel a múzsa már megajándékozott minket: eszünkbe jutott egy érdekes kérdés, amit körül szeretnénk járni, van egy szereplő, akinek a kalandjairól mesélni akarunk, elkaptunk egy érdekes párbeszédfoszlányt, láttunk egy egzotikus tájat vagy álmodtunk valamit, ami megihletett. A motiváció ezerféle helyről érkezhet, de az már az író feladata, hogy belásson a kapott részlet mögé és egy egész regényt építsen belőle.

És hogy hogyan kezdjünk mindehhez hozzá, arról egy későbbi bejegyzésben lesz szó :)