Kreatív blokk. Alkotói válság. Ihlethiány. Sokan sokféleképpen emlegetik azt az áldatlan állapotot, amikor hiába akarunk írni, a szavak folyama mintha elapadt volna bennünk, és mindössze néhány félresikerült mondatot, vagy még annyit sem sikerül papírra vetnünk.Jó ideje nem ért már el ez a valami. Persze, előfordul, hogy nincs hangulatom az íráshoz, vagy aznap egyszerűen nem jönnek a szavak - de ezt nem tartom alkotói válságnak, nem szenvedek tőle, mivel csak azt jelzi, hogy pihenőre és gondolkodásra van szükségem. Ilyenkor nem erőltetem, elsétálok a géptől és másra koncentrálok, hogy később újult erővel és új ötletekkel térhessek vissza.
Gyakoribb eset, hogy elbizonytalanodom írás közben, mert nem úgy sikerül, ahogy szeretném, és tudom, hogy át kell majd írnom az egészet. De megint csak nem engedem, hogy ez akadályozzon: nem hagyom abba, mert egy rosszul megírt valamit sokkal könnyebb olvashatóvá tenni, mint azon görcsölni, hogy elsőre tökéletes legyen. Amíg erre nem jöttem rá, gyakran inkább nem is írtam semmit aznap - képzelhetitek, mennyi mindent sikerült így befejeznem...
Visszatérve arra, amit általánosságban írói blokknak nevezünk: talán nem fogtok egyetérteni velem, de úgy gondolom, ez nem egy random időpontokban szükségszerűen lesújtó valami, amit kötelező végigszenvedni, hanem összefügg a minket ért hatásokkal, az életünkben zajló dolgokkal, a környezetünkkel. Azt is gondolom, hogy éppen ezért nem feltétlenül kell alárendelnünk magunkat neki és várni, hogy mikor ér el minket újra egy kreatív löket. Nem érdemes minden alkalommal belenyugodni, hogy most úgysem tudok írni, helyette megpróbálhatunk felülkerekedni a válságon. Különben ki tudja, meddig kellene várnunk. Pihenőkre természetesen szükség van, mert néha többet árt, mint használ, ha kényszerítjük magunkat, de akkor legyen ez saját döntés eredménye, ne egy ismeretlen erők keltette gát.
Az én esetemben a szorongás volt. Csak bámultam az üresen villogó képernyőre, és annyira görcsösen akartam írni, jól írni hogy saját magamat szabotáltam. Annyi várakozással ültem a gép elé, annyi mindent akartam egyszerre, hogy a sok fókuszálatlan valamiből a nagy semmi került ki győztesen. Hiába éreztem, hogy nekem írnom kell, a fejemben csak az volt, hogy fogalmamsincshogykezdjekhozzá és ezajelenettúlnehéz és különben is semmitehetségemhozzá. Ebből aztán következett a pánik, hogy úristeníróiválságban vagyok, ami így szépen be is következett.
Számtalan oka lehet, hogy miért nem úgy megy az írás, ahogy szeretnénk. Ha mindig megadjuk magunkat neki és elmerülünk a pánikban/keserűségben/önsajnálatban, azzal csak rontunk a helyzeten. A szavak, hogy válság vagy blokk, nagyon súlyosan hangzanak és olyasvalamik, amik felett alapvetően nincs hatalmunk. Gondoljunk inkább arra, hogy átmenetileg elakadtunk, hogy akadály került az utunkba: az akadály leküzdhető, a gátakon át lehet törni, csak hozzáállás és kitartás kérdése.
Néhány tipp, ami esetleg segíthet:
1. Az elakadást okozhatja az is, amit már eddig leírtunk: lehet, hogy valahol nem a megfelelő irányba kanyarodott a történet, ezért jutottunk zsákutcába. Érdemes visszaolvasni, ami már megvan, és újra átgondolni a történet alapötletét, a fő konfliktust, ami köré az egész épül. Lehet, hogy belegabalyodtál valahol, vagy elkalandoztál tőle? Elcsábítottak a mellékszálak? Vagy eleve nem is voltál igazán tisztában vele?
Próbáld megtalálni az utolsó olyan mozzanatot, amikor még előrefelé haladt a cselekmény. Ezek után előfordulhat, hogy a főszereplő olyan döntést hozott, amely nem vezet sehová. Ha ez a helyzet, próbáld meg innen újraírni és ezúttal egy másik utat választani.
2. Változtass a szokásaidon. Ha eddig gépre írtál, próbálkozz a papírral. Ha a szobában szoktál kuksolni, menj ki egy kicsit a levegőre. Ha zene nélkül írsz, ezúttal kapcsolj be valamit és koncentrálj a hangulatára. Próbálj ki egy új műfajt vagy stílust, amihez eddig nem volt bátorságod.3. Emlékeztesd magad, miért is szeretsz írni. Keress olyan dolgokat, amelyektől elragad az izgalom. Próbálj visszaemlékezni, honnan jött az eredeti ötleted, és keresd meg újra a forrást. Olvasd újra a kedvenc könyvedet. Vagy olvass el egy borzalmasat, hogy újra eszedbe jusson, te mennyivel jobbat tudsz. Nézz meg egy filmet, amitől elfog a vágy, hogy egyszer a saját művedet film alakban lásd. Ha szeretsz rajzolni, alkosd meg a történeted egy jelenetét, szereplőjét, helyszínét. Hallgass zenét vagy nézegess olyan képeket, amik a történetedre emlékeztetnek. Beszéld ki magad valakinek, ötletelj együtt másokkal. Ha kaptál olyan visszajelzéseket, amelyeknek nagyon örültél, olvasd újra őket. Olvasd újra a régi írásaidat, nevess egy jót, és dicsérd meg magad, amiért annyit fejlődtél azóta.
4. Koncentrálj másra és élj egy kicsit. Ha semmi nem válik be és csak görcsölsz rajta, az végképp nem segít. Hívj fel valakit, menj ki a lakásból, menj emberek közé - ha nem vágysz társaságra, csak ülj le valahol és figyelj másokat. Próbáld elképzelni, milyen emberek lehetnek, milyen életük lehet azoknak, akik elmennek melletted az utcán. Ha elkapsz egy párbeszédfoszlányt, sződd tovább magadban. Szerezz sok-sok tapasztalatot, hogy később felhasználhasd az írásban.
Nektek milyen gondolataitok vannak a témáról? Van valamilyen tippetek ihlethiány esetére?
Posts
Szia!
ReplyDeleteHú, igazából ez a kis poszt most nagyon jól jött nekem, mivel pontosan ott vagyok, hogy elakadtam a történetemben... Igazából én is rájöttem, hogy ezeket általában vagy én, vagy a környezetem generálja. Mert gondolom, nem én vagyok az egyedüli, aki elfoglalt, és aki sokszor van úgy, hogy írna, de egyszerűen nem hagyják (például az egyik családtagja, vagy éppen tanulnia kéne, takarítani, ügyeket intézni, dolgozni, stb.). Engem ezek sokkal inkább befolyásolnak az ilyen kisebb kihagyásokban, mint amikor semmi nem jön közbe. Olyankor élvezet ez az egész, viszont most nálam az történt, hogy az elmúlt három hétben semmi időm nem volt, tanulni kellett, emellett itt a család, a ház körüli teendők, stb. Azonban amikor nekem is beköszöntött a nyár, egyszerűen úgy éreztem, hogy megfulladok, hogy képtelen vagyok írni. És az volt a baj, hogy el is hittem, és képtelen voltam leülni, hogy akkor most írok. Nem ment, dekoncentrált voltam közben és nem haladtam.
Aztán az elmúlt napokban meguntam ezt, elegem lett, és kijelentettem, hogy nem érdekel. Nocy, te most leülsz, kikapcsolod az msnt, benyomsz valami ihletet adó zenét, és írsz. Ennek pedig meg is lett az eredménye. Most megint van kedvem az íráshoz, és bár egy nagyon nehéz jelenetnél vagyok, ami fontos, és meghatározó a történet miatt, tudom, hogy menni fog. Igaz, hogy rájöttem egy kisebb logikai hibára a történetben, ami megint megingatott egy kicsit, de már tudom, hogy menni fog. Csak ezt el kell dönteni fejben :)
Úgyhogy ezt tenném még hozzá a listádhoz: hogy fejben döntsük el, hogy ez nekünk menni fog, és ne mi magunk taszigáljuk az utunkba a gátakat :)
xoxo, Nocy :)
Szia Nocy!
ReplyDeleteAbszolút a fejben dől el minden-elv híve vagyok, köszönöm, hogy rámutattál, mennyire fontos. Olyan gyakran van ez így, nemcsak az írással, hogy mi magunk görgetjük az utunkba az akadályokat, mert kifogás mindig van, pedig a legtöbb dolog egész egyszerű, csak megfelelő hozzáállás kérdése.
Örülök, hogy újra jól megy az írás. :) A hiba miatt szerintem ne aggódj, a lényeg, hogy be tudd fejezni a történetet, bőven ráérsz utána visszamenni és javítani.
Köszönöm, hogy írtál!