Az írás munka és kihívás

Egyetlen hosszabb lélegzetvételűnek szánt írásomat sem fejeztem be eddig. Ennek részben az az oka, hogy csak mostanában kezdtem el komolyabban foglalkozni a témával és belátni, hogy az írás, mint bármely más művészeti ág, igenis munka, és gyakorlást igényel. Életünk végéig tanulhatjuk, alkothatunk szebbnél szebb dolgokat, de tökéletesen elsajátítani akkor sem lehet, mert minden egyes alkotás új kihívást jelent. 

credit

Thomas Mann azt mondta: "Író az, akinek az írás nehezebben megy, mint másoknak." És én egyet is értek vele; ha nem csak kötelességből vagy unaloműzésként firkálgatunk, akkor az írásba, sőt az előtte lévő tervezési folyamatba beleölt idő- és energiamennyiség elképesztő mértékű lehet, legyen szó bármilyen műfajról.

Egy másik, de az előzőhöz szorosan kapcsolódó oka az eddigi kudarcomnak az, hogy mielőtt belevágtam volna az írásba, nem készültem fel eléggé. Jött egy ötlet, egy szimpatikus szereplő, egy érdekes párbeszédfoszlány, és abba kapaszkodva azonnal gépelni kezdtem. Bepötyögtem pár oldalt, fejezetekig is eljutottam, de mikor elértem arra a pontra, ahonnan az ihlet származott, elakadtam. Nem tudtam, hová tart a történet, merre induljak tovább, sőt általában az odáig vezető eseménysor is logikai hibáktól hemzsegett. Nem volt cél, amit szem előtt tarthattam volna, nem tudtam, hogy valójában miről is akarok írni, így a szereplők hiteltelenek voltak, a párbeszéd lapos, a cselekmény értelmetlen.

Itt köszön vissza az első bekezdés témája: külföldi oldalakat böngészve és saját tapasztalataimat szem előtt tartva jöttem rá, hogy az írás mint művészet több munkát és odafigyelést igényel, mint egy iskolai feladat megoldása. Nehéz, de nem lehetetlen, és a tanulás útja számtalan új izgalmat rejt.

Sok helyen hallottam, hogy egyesek számára a tervezés beárnyékolja a kreatív alkotás folyamatát, elveszi az írás során való felfedezés örömét. Szerencsések, akik mindenfajta útmutató nélkül tudják, merre kell indulniuk, hogy ne ütközzenek zsákutcába és eljussanak a befejező sorig.

Én nem tartozom közéjük, így a legutóbbi írásomba felkészülten fogok belevágni. Környezetet teremtek, jobban kiismerem a szereplőimet, mint saját magam, gyakorlom a beszédstílusukat és eltervezek a regényben minden jelenetet, mielőtt akár azt begépelném, hogy "Első fejezet." Ez nem jelenti, hogy nem hagyok teret az írás közben való változtatásnak, sőt boldog leszek, ha az egész önálló életre kel közben és új, meglepő irányokba terel. De kitűzök egy célt, amit a történettel el akarok érni, és az összkép tekintetében ahhoz tartom magam.

Hogy meglesz-e az eredmény, nem tudom. Az viszont tény, hogy már hetek óta a tervezés fázisában tartok, egyetlen sort sem írtam még le a konkrét műből, a lelkesedésem viszont szemernyit sem csappant ezáltal, sőt ahogy újabb és újabb részleteket tudok meg a történetről, egyre csak nő, és alig várom, hogy végre elkezdhessem az írást. Ez azért mindenképpen biztató :)