02/01/2011

Vendégposzt: A kritikáról by Nilla


Üdv mindenkinek 2011-ben! Újév örömére egy kis meglepetéssel készültem: mostantól kezdve elindul egy sorozat a blogon, melynek keretében bizonyos időközönként nem én, hanem más írók osztják majd meg veletek az írással kapcsolatos tapasztalataikat.

Nilla, aki az I.K.A.I.T.-on segít az íróknak kritikáival, volt olyan kedves, hogy elvállalta a legelső vendégbejegyzést. Talán nem meglepő, hogy arról fog beszélni, amivel az előbb említett blog is foglalkozik: a kritikaírásról.

Fogadjátok szeretettel! :)

Biztosan szeretsz ficeket olvasni. Naná, hiszen itt vagy, és ezt olvasod jelen pillanatban is. Na de amikor végére értél egy-egy novellának, fejezetnek, történetnek, hagysz magad után néhány soros véleményt?
Ilyenkor az olvasók körülbelül hetvenöt százaléka azt mondja, hogy nem. És miért nem? Erre keresi sok-sok író a választ, többek között én is.

Én személy szerint tudom, hogy milyen az, ha nem kap semmi, és tényleg abszolút semmiféle visszajelzést az ember. Amikor látod, hogy naponta rengetegen kattolnak a blogodra, és olvasnak is, de arra nem képesek, hogy a „Tetszik” gombra kattintsanak. A hozzászólásról, véleményről, kritikáról már ne is beszéljünk...

Nem azért kell hozzászólni a fejezethez, hogy az író egóját fényezzük. Egyáltalán nem. Sokan vannak, akik talán azért nem írnak, mert ezt így gondolják. Pedig a közelében sem járnak az igazságnak. Azért kellene írni, hogy az író fejlődjön. Képzeljétek csak el! Miből is tanulna, ha soha senki nem mondja el, mit csinál rosszul?
Mert igen, sokan elfeledkeznek arról, hogy milyen is egy jó kritika: azzal foglalkozik, hogy min kellene javítani, mit kellene máshogyan tenni. Na, és itt jön a képbe az, amit én magyarázok. Ha nem írunk, nem tanul az a szerencsétlen... :)

A másik probléma: időhiány. Sokan panaszkodnak erre, és egy aprócska részem meg is érti őket. Velem is előfordult már, hogy inkább a földrajztételek kidolgozására kellett volna fordítanom az időmet, és nem olvasásra vagy írásra. Én ilyenkor mindig azt javaslom az embereknek, hogy gondoljanak bele egy picit, mennyi ideig tart egy írónak megírni a fejezetet. Két-három óra, netán nap? Igen, az is megeshet. Az olvasóknak pedig meddig tart leírni a véleményüket? Nem kellene, csak öt percet fordítani rá.
Fordított helyzetben mi lenne? Azok sem örülnének, ha nem kapnának kritikát, akik előtte nem adtak.

Szintén nagyon általános gond: sokan nem bírják elviselni a negatív véleményt. Meg is értem őket, hiszen nem túl lelket simogató érzés, amikor az ember azt olvassa, hogy mi a hibája... De ez a dolgok rendje. Egy ilyen típusú hozzászólásból nem fog tanulni az ember: „Jaj, de szuper volt! Imádtam, folytasd gyorsan!” Nagyon kedves, tényleg, és pozitívum, hogy egyáltalán ennyi időt fordított az íróra, de valljuk be, nem elég semmire sem. Azt hiszem, ki merem jelenteni, hogy az ilyen ajnározó kommentárok miatt olyan baromira nehéz elviselni egyeseknek a negatívumokat. Én is kaptam már elég rendesen, de nem akadtam ki. Megfogadtam a tanácsokat, majd magamban füstölögtem egy jót, esetleg nevettem egy sort. Azt tanácsolom az ilyen sértődős íróknak, nőjenek fel egy picit! ;)

Itt pedig lehetőségem van áttérni egy újabb témára: az olyan kritizálókra, akik átestek a ló túlsó oldalára. A mondandójukat cseppet sem cenzúrázva vagy finomítva adják elő. Ezen esetekben általában elhangzanak vulgáris kifejezések is (és ilyenkor az írónak igen nagy önuralomra van szüksége, hogy ne válaszoljon ugyanilyen stílusban).
Ezzel szerintem ezek az emberek csak ledegradálják magukat, amolyan „savanyú a szőlő” effektusban. Én persze csak egy kis földi halandó vagyok, nem mondhatom meg senkinek sem, hogy mit tegyen vagy mit ne, de azért azt tudom tanácsolni, hogy ezt hanyagolják. Olyan „intellektuális” képet kapunk róluk, hogy abból egy életre elég lesz...

Ha már ennyi negatívumot kiemeltem, akkor jöjjön a kritika másik elengedhetetlen fele is, a pozitívum. Nem szabad kihagyni! Gondoljunk csak bele, hogy a citrom sem olyan savanyú, ha martinit kap mellé az ember. :) Arra gondolok itt, hogy még ha netán-tán semmi sem tetszett az írásában, akkor is emelj ki legalább egy-két pozitívumot, hiszen nem szeretnéd az írónak az önbecsülését a földbe tiporni. :)

Elérkeztünk utazásunk utolsó pontjába, a gépezet másik feléhez: az íróhoz. Ugye, egy kritikához két ember kell...

Sokan vannak, akik kérnek kritikát, és kapnak is. Sokan vannak, akik kérnek, és nem kapnak. Sokan vannak, akik nem is kérnek, és nem is kapnak. Viszont azt általánosságban kijelenthetjük: szüksége van rá az írónak. Az most mindegy, hogy kimutatja-e vagy nem. Ez így van, ezzel nem lehet vitatkozni. :)
Általában válaszolni is kell(ene) egy kritikára, persze nem tapló, bunkó stílusban. Ja, és igen! Ha lehet, egy „Kösz, hasznos volt.” félmondatnál igyekezzünk többet kipréselni magunkból.

A kritikával persze nem mindig kell egyet érteni. Meg is lehet cáfolni azt, ha úgy érzed, nem jogos, igazságtalan. Persze a morális dolgokat igyekezzünk betartani, és kerüljük az ilyesmiket: „Kösz! Húzz te a ******* kritizálni...”

Amit még megemlítenék az íróknak a végére: ne könyörögj a kritikákért! Ne fenyegetőzz, ne akard megmutatni, hogy mennyire feljebbvaló vagy az olvasónál. Ebben tutira biztos vagyok, a közönség ezt nem szereti. Inkább legyél kreatív, és próbálj meg mindenféle játékokat kitalálni, aminek a kritikákhoz van köze. Határ a csillagos ég. Csak kérlek, tényleg ne fenyegetőzz. Borzasztóan irritáló tud lenni, amikor valaki nagy szavakkal dobálózik kétségbeesésében. És elárulom, hogy az olvasók nem szívesen térnek vissza egy olyan helyre, ahol előtte lehúzták őket...

Nos, azt hiszem, ennyi lenne. Remélem, sikerült mindenkinek némi újat, találót mondanom. Olvassatok sokat, és ne felejtsetek el kritikát írni! ;)

Üdvözlettel: Nilla

 Azt hiszem, bőven találunk itt hasznos tanácsot mind az olvasók, mind az írók számára :)

Ti írtok véleményt? Voltak különösen jó vagy rossz tapasztalataitok a kritikákkal?

Köszönöm szépen Nillának, hogy vállalta a bejegyzés megírását! :)

9 comments:

  1. Szia!

    Igen, én elmondhatom magamról, hogy mániákus kritikaíró vagyokXD
    Persze velem is előfordult már, hogy nem írtam, de annak is megvolt az oka. Nálam elv az, hogy ha valami nem tetszik, akkor mivel nem olvasom tovább, ezért nem írok sem rosszat, sem pedig jót. A másik eset pedig az, amikor az Író könyörög a kommentekért, mégsem válaszol rá. Ez engem személy szerint irritál. Az ilyenekben semmi hála nincs, és egyáltalán nem tisztelik az Olvasót.

    És volt már jó tapasztalatom is ilyen téren, meg rossz is. Jó érzés, amikor az ember kritikát kap (ahogy az is, amikor adsz), hiszen ezzel azt mutatják, hogy foglalkoznak velünk, támogatnak minket. Ennél pedig már csak az a jobb, ha vannak visszatérő kommentelők! :)
    Ez a véleményem, és szerintem hasznos volt ez a bejegyzés, akárcsak a többi, ez a vendégposztos dolog pedig szintén jó! :) Várom, hogy mi lesz a következő témád!

    xoxo, Nocy :)

    ReplyDelete
  2. Szia!

    Én is szoktam kritikát írni, csak mint kiderült nem a leghasznosabbat. :( De hát vannak írások amiben nem is találok hibát. :D
    Velem viszont sajnos az szokott előfordulni, hogy mondjuk a blogomon kérnek kritikát a sajátjáért, hogy nézzek be és mondjak kommentet, de mondjuk az egyik közülük még csak annyit se ír az enyémre, hogy jó vagy tetszik esetleg érdekes. Ami engem nagyon elkeserít.
    Egyébként az tényleg nagyon idegesítő mikor az író azért nem hoz fel frisset, mert néhányan nem írtak és mondjuk te pont, hogy írtál. Amúgy én is szoktam könyörögni, egyszer még egy fenyegetéssel is megpróbáltam hatni a chatben, de aztán meggondoltam magamat és azt gondoltam: Mit fenyegetőzök én itt, úgyse tudom abba hagyni az írást perpillanat.( Nem tudom ki, hogy van vele, de én inkább csak a porban égek mikor nem ír senki. És, hogy az írok nagyobbak e az olvasónál, hát nem. Mindenki egyenlő és kész. - Hah még prédikálok is. XD -
    Egyébként jó tudni az ilyeneket, és igazad van az íróknak tényleg szükségük van hasznos kritikára. :)Örülök, hogy megtaláltam ezt az oldalt. - Nem hasznos kritika, de jól esik és igaz. XD -
    Tudom néha idegesítő vagyok, de írok kommentet! :)

    ReplyDelete
  3. Nocy:

    Persze, ha valami nem tetszik, azt az ember nem olvassa tovább. Viszont az írónak azzal segíthetünk a legtöbbet, ha végiggondoljuk és elmondjuk neki, miben hibázott, miért veszítette el a figyelmünket. Olyat nyilván sosem fog alkotni, ami mindenkinek megfelel, de az építő hozzászólások segíthetnek, hogy megtanulja, miben kell még fejlődnie.

    Igen, ha írnak az embernek, arra illik legalább egy köszönömöt reagálni. Ha pedig egy olvasó veszi a fáradságot, hogy a biztató szavak mellett a gyengeségeinkre is felhívja a figyelmet, akkor kell csak igazán hálásnak lennünk. Ahogy mondtad, ez jelzi, hogy törődnek a történettel, szeretnék, hogy minél jobb legyen.

    Örülök, hogy tetszik a vendégposztok ötlete. Az írás nagyon szubjektív dolog, mindenki máshogy csinálja, ugyanakkor sokat tanulhatunk mások tapasztalataiból is, ezért gondoltam, hogy elindítok egy ilyet a blogon :)

    Köszönöm szépen, hogy írtál! :)

    ReplyDelete
  4. Zoé:

    A lényeg az, hogy írsz - az íróknak a lelki támogatás is rengeteget jelent :) A kritikaírást pedig, mint bármi mást, meg lehet tanulni. Ha nem találsz hibát, helyette emeld ki azt, ami tetszett. Így az író tudni fogja, hogy mit csinált jól, mi az, amin nem kell változtatnia.

    Igazad van, az író nem áll az olvasó fölött, inkább függnek egymástól: az írót motiválja, ha tudja, hogy van közönsége, az olvasó pedig szereti a történetet, ezért biztatja az írót.
    Éppen ezért rossz módszer a fenyegetőzés: azt sugallja, hogy az író szívességet tesz az olvasónak azzal, hogy ír. Pedig, ahogy mondtad, épp ellenkezőleg: az igazi író akkor is írni fog, ha nem olvassa senki. Ettől függetlenül ha szeretünk egy történetet, annyit igazán megtehetünk, hogy a hozzászólásunkkal bátorítjuk az alkotóját.

    Egyáltalán nem voltál idegesítő, nagyon hálás vagyok, amiért leírtad a véleményed :)

    ReplyDelete
  5. Hadd idézzek...
    "Akkor kapsz kritikát, ha kirívóan jó vagy, és akkor is jó, ha minden tizedik ír. És nem azért, mert lusta és bunkó az olvasó. Azért, mert az ide [AFS-re] járó gyerekek/fiatalok többsége egyszerűen nem tud mit írni egy fejezet után, max azt, hogy "tetszett". A "nem tetszett"-et senki sem fogja írni, mert az személyes vélemény, és nem akarunk sértődést. Ez van, bocs. Senki sem szeret negatív kritikát írni, fikázni, pedig tízből kilencszer azt kéne...
    Persze, az építő kritika mindig jó, de hát mi vagyok én, tanár? Vagy én vagyok a tökély, hogy megmondom, kinek mit kell(ene) csinálnia? Vagy mi? Annak örülj, ha az a néhány ember, aki mégis ír hébe-hóba kritikát neked, nem egy történeteddel teszi ezt. Na, az jelenti azt, hogy jó, amit csinálsz.
    Középszerű, de szórakoztató történetekhez egyszerűen nem írok kritikát, mert nincs mit. Nem érint meg igazán, nincs egy momentum, ami miatt úgy érzem, tőlem telhetően hozzá kell járulnom a szerző fejlődéséhez - de azért nem bánom meg, hogy elolvastam."

    ReplyDelete
  6. Ezt halálosan komolyan gondolom. Minden szavát.
    Először is, kritikát írni nagyon, nagyon nehéz olyan embernek, akit nem tanítottak meg rendesen a MŰELEMZÉSRE! Mert az, hogy "nem jó a történet, miért ilyen-olyan a szereplő, miért ezt-azt tesz" - az nem kritika! Az vélemény. A kettő NEM UGYANAZ! Előfordul, hogy egybe esnek, de nem ugyanaz.
    (Hasonló okokból a "tökjó, naon tehetséges vagy" és a "szupcsi fejcsi volt, folytíttt" sem kritika.) Ez mind vélemény, amit a helyén kell kezelni. Mert ez tényleg jóleshet az embernek, de messze nem mérvadó. Mert azt már nem tudná megmondania kedves Olvasó, hogy miért tetszik neki. Ahogyan a legtöbben azt sem, hogy miért nem. (Ennél már csak az a rosszabb, amikor beleköt mindenbe, és a végén kiderül, hogy meg sem értette, amit olvasott, ezért talál "hibákat".)

    Kedvenc rajztanárom mondta mindig, hogy nem érdekes, hogy tetszik, vagy nem tetszik, a kérdés az, hogy jó, vagy nem jó az a kép? Előbbi személyes vélemény, utóbbi a képet és az alkotót méltatja. Lehet egy nem tetsző festmény jó, de (jó esetben) egy rossz festmény nem tetszhet. Ez igaz az írásra is.
    A gond az, hogy ehhez elemezni kéne, megérteni, többször elolvasni, átrágni magad rajta, hogy észrevedd azokat a dolgokat, amiktől szép/jó/tetszik/megérint, vagy éppen az ellenkezője. Ezt meg lehet tanulni, ezért van a heti négy magyar óra. Ha ezt teljesítteted, utána lehet nekiállni kritikát gyártani!
    Na, ezért mondom én, hogy nem vagyok hajlandó mindenkinek írni. Egyszerűen bele is hülyülnék, ha minden középszerű sztorihoz nekiállnék kritikát gyártani. Időm sincs rá, kedvem sem, meg nem is az én dolgom, hogy mindenkiből írót faragjak, mindenki miattam fejlődjön. (Mintha bizony tényleg minimum.... Jókai lennék! Jó vicc...) Mellesleg meg az, hogy valaki tud értelmesen fogalmazni, van egy normálisabbnak mondható cselekménye (értsd egy minimális fantázia), kevés ahhoz, hogy megszeressem, márpedig egy gimnazista gyerek általában már eljutott idáig. Most akkor mindegyik író lesz, és az én feladatom, hogy segítsem őket a kibontakozásban minden erőmmel? Na ne...
    Azt segítem, aki valamiért megérintett. Annak írok kritikát. (Igen, negatívat is, ha kell)
    Aki valamiért egy történettel belopta magát a szívembe, annak írok véleményt.
    Aki szerintem pocsék, azt nem olvasom el, és nem írok neki, mert többnyire magyarul sem tud az illető.
    Aki egyik csoportba sem tartozik (ez a döntő többség), az két hét múlva úgyis nyomtalanul törlődik a fejemből, de arra a két-öt-tíz-húsz percre elment szórakozásnak...
    Tényleg, csak azt tudom mondani - ez van, bocs.
    Hozzá kell tennem, ez keménynek tűnhet, de magamra is ezt a szabályt vetítem. Én is alig kapok kritikát. Ergo, én sem vagyok tökéletes, sőt! És nem érzem magam veszett nagy tehetségesnek sem. Inkább csak gyakorlottnak. De könyörgöm, nem is ezért csinálom! Ha élvezem, akkor írok, ha egy-két ember élvezi, akkor ki is rakom netre, és nem virnyogok többet se véleményért, se kritikáért. És vallom a régi jó mondást:
    "A fogorvosok szerint, minden embernek lukas a foga. Az asztalosok szerint minden bútor hibás. A takarítónő szerint az egész világ koszos. Szerintem meg... Mindenki ír..."
    (by SMI, legalább is nála olvastam először...)

    ui: Nem fért fel egyben:P Mondom, hogy lőjjetek leee....

    ReplyDelete
  7. MJ: a fejezetenként "építő kritikáért" könyörgő fiatalok nagy része ha kapna is, akkor sem tudna kezelni és felhasználni egy elemző véleményt. A kritika nem azt jelenti, hogy ezt vagy azt a szót helytelenül írtad le...
    (Szerencsém volt, amiért ezzel viszonylag hamar szembesültem. Ha egy jótét lélek nem döngöl a földbe és emiatt nem kezdek el komolyan foglalkozni a témával, valószínűleg még ma sem érteném, mi baja volt a *tökéletes* műalkotásommal... Uhh, rá gondolni is rossz.)
    Hiába szeretjük a kifejtős hozzászólásokat, a legtöbben meg is sértődnének, ha minden sorukat, szavukat bírálnák, mert egyszerűen nem állnak azon a szinten, hogy bármit kezdeni tudjanak vele, csak azt látják, hogy valaki csúnyán leszólta azt, ami a szívükhöz közel áll.

    Ami a dolgok másik felét illeti, egyetértek veled. Ilyen oldalakon többnyire szórakozásból olvasunk, nem kötelességünk egy rossznak ítélt művel elemzés szintjén foglalkozni. Ha szánok rá időt, hogy átgondoljam és leírjam, szerintem mi működik és mi nem egy adott történetben, az azért van, mert valami megragadott benne és szeretném, hogy még jobb legyen. De végeredményben minden azon múlik, hogy a szerző komolyan ezt akarja-e, hajlandó-e elviselni, ha a szemébe mondják, hogy ez még szar, ez és ez nem működik, ezt meg ezt kell gyakorolnod, a századik alkalommal már jobban fog menni.
    Nyilván nem lesz mindenkiből író, és nem a mi felelősségünk, hogy bárkiben is tápláljuk ezt a reményt. Akiből pedig mégis az lesz, azt nem a "nagyon jó, folytit!" jellegű hozzászólások viszik majd erre...

    Neeeeem, nem lövunk le! Azt hiszem, szeretek veled csevegni... XD

    ReplyDelete
  8. U.I.: arra ihlettél, hogy végre belekezdjek egy kritikás posztba. Már tervben van egy ideje, de eddig még nem tudtam, hogy fogjak neki. Most viszont épp elég kegyetlennek érzem magam... XD

    ReplyDelete
  9. MJ! :D
    Egy szóval sem mondtam, hogy kritikát KELL írni... Azt mondtam, hogy annak a szerencsétlen írónak jólesik, ha látja, hogy kap visszajelzéseket.
    Szerintem nem túl jó élmény, ha látod, hogy naponta több százan másznak fel a blogodra, nézik meg a történetedet fejezetenként - persze, akár azért, mert olyan rossz -, és senki sem képes annyit írni, hogy bú. :D

    ReplyDelete