Hayao Miyazaki Oscar-díjas japán rajzfilmkészítő, többek között olyan művek alkotója, mint
A vándorló palota, Chihiro Szellemországban, Laputa - Az égi palota, Nauszikaa - A szél harcosai stb. Az alábbiakban az ő írói módszeréről olvashattok, amit
egy interjúra adott válaszai alapján szedtek listába.
- Már akkor elkezdenek dolgozni a filmen, mikor még be sincs fejezve a történet. Miyazaki csak elkezd írni, a sztori menet közben alakul.
- Sosem hagy veszni semmilyen ötletet, még akkor sem, ha az nem illik az adott elképzeléséhez. Elraktározza őket és igyekszik megtalálni számukra a megfelelő helyet.
- A szereplői ismétlésekből születnek. Újra meg újra elgondolkodik rajtuk, míg ki nem rajzolódnak a fejében. Azután elképzeli a történet helyszínét, a szereplők környezetét, és fejben velük együtt újra meg újra ellátogat oda. Megfigyeli, hogyan viselkednek a szereplői azon a helyen.
- Olyan szereplőkről ír, akiket szeret, vagy akikről maga is szívesen olvasna.
- A szereplőket és problémáikat a való világról mintázza, a fantasyn belül is megőrzi a realitást.
- Nem tiltakozik, ha a történet túlnő az eredeti terven, alkalmazkodik a mű követeléseihez.
- Hagyja, hogy a történet a tudatalattijában bontakozzon ki, nem alkalmazkodik szigorúan a logika szabályaihoz. Ha szokatlan megoldások jutnak eszébe, felhasználja őket.
- Felhasznál festményeket, fotókat és mindenféle látványt, hogy befolyásolják a történet irányát. Mindvégig maga elé képzeli ezeket, miközben alkot.
- Nem kényszeríti a saját világnézetét a történetre, hagyja, hogy a közönség maga alakítsa ki a véleményét jóról és rosszról.
- Feltétlen odaadással ír, és mindig törekszik rá, hogy a történetei egy új kezdet lehetőségét sugallják. A közönségnek éreznie kell, hogy a dolgokon igenis lehet változtatni.
- Nem történetmondónak tartja magát, hanem művésznek, aki hisz a történetek erejében. Hiszi, hogy a történetek, amiket hallunk, hatással vannak ránk, alakítanak bennünket, ezért műveivel igyekszik inspirálni a közönségét.
- Törekszik rá, hogy megtartsa az egyensúlyt a képzelet világa és a virtuális valóság között. Utóbbi a valóság tagadása, mely bebörtönzi az embert, míg a nyitott lélek fantáziája a hétköznapokban is segít.
- Igyekszik olyan szereplőket alkotni, akiket hiába szült a fantázia, akkor is felismerhető bennük az emberi.
- Személyes tapasztalatai is befolyásolják a története elemeit, gyakran épít saját erőteljes élményeire.
- A történetének minden jelenete számít, mindnek meghatározó szerepe és megoldandó problémái vannak. A jelenetek egymásra épülnek, egymásból nőnek ki. Nincs a műveiben egyetlen központi jelenet, viszont bizonyos részeket erőteljes szimbolikával ruház fel, melyek illusztrálják, miként fejlődött a főszereplő.
- Más művészeket is tanulmányoz, hagyja, hogy a munkásságuk hatással legyen a sajátjára.
- Szünetet tart a nagyobb lélegzetvételű történetek között, az alatt az idő alatt kisebb projekteken dolgozik.
- Lesz ami lesz alapon áll neki a történetnek. Nem befolyásolja, hogyan fogadja majd a közönség vagy mennyire lesz sikeres, ugyanakkor felismeri és felhasználja azt, ami egyszer már bevált.
Bár Miyazaki nem író, úgy gondolom, a módszere rajzfilmekre és könyvekre egyaránt alkalmazható. Nektek mi a véleményetek?
Szerintem marha sok okos dolgot mondott. :)
ReplyDeleteUgye? Az egész interjú érdekes, mindjárt be is teszem a linket a posztba. Ha érdekel és tudsz angolul, olvasd el. :)
ReplyDeleteEz egy igazán inspiráló poszt volt számomra mindenféle szempontból. :)
ReplyDeleteKülön örülök, hogy magyarul olvashattam el ezt a részét, mert az angolhoz már túl fáradt vagyok, de mindenképpen elolvasom majd azt is. :D
Festésnél én is hasonló módszert alkalmazok. Sosem tudom, hogyan fog kinézni a végső kép. Viszont történeteknél eddig féltem úgy írni, hogy nem voltam tisztában a cselekmények alakulásával. Ezután talán lesz bátorságom úgy is belekezdeni. :)