K mint kritikaírás

Elsőként szeretném leszögezni, hogy a kritika nem egyenlő azzal, hogy "Nagyon tetszett, folytasd!", de még azzal sem, hogy "Itt meg itt kihagytál egy vesszőt." Az előbbi jóleső hozzászólás, az utóbbi pedig része lehet ugyan egy kritikának, de közel sem meríti ki annak fogalmát. Bárkivel előfordul, hogy elnéz dolgokat, és jó, ha a kritika ezekre is rávilágít, de a nyelvtan alapvetően igényesség kérdése - az író feladatkörébe tartozik, hogy utánanézzen és megtanulja. Kritikát nem azért kellene kérnünk, hogy a helyesírásunkat javítgassák: a feladata elsősorban az, hogy az írásunk tartalmi és esztétikai minőségét elemezze, és felhívja a figyelmet mind az erősségeinkre, mind a gyengeségeinkre.

Szinte lehetetlen, hogy a saját munkánkat objektív szemmel nézzük. Érzelmileg kötődünk hozzá, így nehezünkre esik, hogy a leírtakon jelentős mértékben változtassunk, vagy egyáltalán észrevegyük és belássuk, hogy változtatásra lenne szükség. Ha bárki negatívummal illeti az írásunkat, automatikusan védekező üzemmódba kapcsolunk: a mi történetünk, mi ilyennek álmodtuk meg, mások csak ne szóljanak bele abba, hogyan írjuk le.

Ez természetes reakció. A legtöbben ösztönből írnak: abból építkeznek, amit az iskolában tanultakból és olvasmányélményekből tudat alatt elraktároztak arról, hogy milyen egy jó írás. A technikai háttér, vagyis hogy hogyan lehetne a saját írásukban tudatosan elérni azt a szenzációt, amit egy-egy kedvenc könyvük olvasása vált ki, már nem foglalkoztatja őket. Ezért veszik személyes sértésnek, ha valaki úgy találja, hogy bizonyos téren még fejlődniük kell. Nem látják be, hogy a történetalkotás képessége, ugyanúgy, mint a rajztehetség vagy egy hangszer kezelése, tanulást igényel és fejleszthető. Egy jó kritika ebben segít.

Hosszúra nyúlt a bevezető, de ezt mindenképpen szerettem volna tisztázni. Most már rátérhetünk a bejegyzés valódi témájára, vagyis arra, hogy mihez is kezdjünk, ha valaki megkér, hogy véleményezzük az írását. Hiába írunk már évek óta, mások munkájának az elemzése új megközelítést igényel, hiszen nem mindig könnyű rájönni, hogyan fogjunk hozzá, mire figyeljünk.

A legfontosabb, hogy tisztában legyünk vele, mire is kértek fel pontosan, milyen mélységű kritikát szeretne az író. Ha csak az érdekli, hogy szerinted hihető-e a főszereplő reakciója, jogosan lesz elutasító, ha te sorra belekötsz a helyszínek leírásába. Ugyanígy, ha arra kíváncsi, hogy elég kifejező-e a stílusa, nyugodtan belemehetsz mondatonkénti elemzésbe is.

Azt sem árt megkérdezni, milyen állapotban van az írás, amit kaptunk: a kísérletezés stádiumában tart, csak teszteli az író az ötletet, vagy szeretné már közönség elé tárni? Ezt is figyelembe kell vennünk, és annak megfelelően olvasni.

Összességében hasznos lehet, ha a kritikánkban utalunk a következőkre:

• Megkapó a nyitójelenet? Az első mondat? Elég figyelemfelkeltő az eleje, hogy tovább olvassak?
• Elég érdekesnek találom a főszereplőt, hogy egy egész regényen át olvassak róla?
• Kiderül már az elején, hogy mi a főszereplő célja? Van valami, ami hajtja a cselekményt? Felmerülnek válaszra váró kérdések?
• Valódinak hatnak a szereplők? Hihető, hogy mit miért tesznek és hogyan reagálnak? Végig hitelesek maradnak?
• Vannak tétek, van valami kockázat, amely elég izgalmas ahhoz, hogy tovább olvassak?
• Elegendő a háttértörténet a megértéshez, vagy épp túl sokat közöl egyszerre az író?
• Logikailag értelmes a cselekmény?
• Tartalmaz a sztori új megoldásokat, váratlan fordulatokat, vagy kiszámítható az egész?
• Jó az elbeszélés tempója? Túl lassú, túl gyors?

Ez inkább a tartalomra megy rá, nem a konkrét írás minőségére. A továbbiakban figyelhetünk ezekre is:

• Kellemes olvasni? Természetesnek hat az írás, vagy vannak benne kilógó, erőltetett mondatok?
• Egyértelmű, hogy mikor ki beszél?
• Kidolgozottnak, valódinak hat a történet világa, vagy olyan, mintha légüres térben játszódna?
• Vannak vontatott részek? Vagy olyanok, ahol túl gyors a cselekménymenet?
• Van valami, ami nem egészen világos vagy félreérthető?
• Vannak fölösleges ismétlések? (nemcsak szavak, kifejezések szintjén, hanem információkkal vagy helyzetekkel kapcsolatban)
• Előfordulnak közhelyek, töltelékszavak, terjengős mondatok?
• Van bármi, ami kilóg a szövegből és megállít az olvasásban?
• Vannak elírások, helyesírási hibák?
• Vannak jelenetek vagy mellékszálak, amelyek nem viszik előre a cselekményt?
• Vannak olyan részek, amelyek nem kötnek le? Elkalandoztam valahol olvasás közben?
• A befejezés logikusan következik a már leírtakból?

És ezeken kívül bármi, ami eszedbe jut a művel kapcsolatban.

Kritikát írni nem könnyű. Nemcsak azért, mert hatalmas odafigyelést és átgondolást igényel, hanem azért is, mert az ember tudja, hogy a hibák kiemelésével nyilván nem fog örömet szerezni a másiknak. Éppen ezért fontos az, amit már említettem: hogy legyünk tisztában vele, mi az, amire az írónak szüksége van. Ha pátyolgatást és bátorítást akar, hát kapjon azt, de ha komolyan gondolja és fejlődni szeretne, abban csak úgy segíthetünk neki, hogy a szemébe mondjuk, min kell javítania.

Ehhez azonban nem szabad durvának lennünk, és mindenképp kerülnünk kell a személyeskedést. A kritikánk nem az író személyének szól, hanem a leírt szavainak. Lényeges tehát a megfelelő csomagolás: ha felsoroltál neki tíz negatív dolgot, próbálj mellé legalább annyit találni, ami viszont tetszett vagy bevált. Nem az a cél, hogy porig alázzuk az írót, hanem hogy megerősítsük abban, amit csinál, ugyanakkor lehetőséget kínáljunk a fejlődésre.