Q mint Q&A

A q az egyik olyan betű, amely a mi nyelvünkben jóval ritkábban fordul elő, mint az angolban. Több érdekes témát is találtam ezzel a betűvel, de mivel nem szerettem volna túlságosan elrugaszkodni az írás fogalomkörétől, a Q&A ('Kérdések és válaszok') mellett döntöttem. Mikor híres szerzőknek feltették a kérdést, hogy milyen tanácsot adnának kezdő íróknak, a következő válaszok születtek:

Elmore Leonard:

1. Sose indítsd a könyvet időjárással. Ha csak azért szerepel benne, hogy hangulatot teremtsen, nem pedig a szereplő reakciója az időjárásra, nem akarod túl sokáig húzni. Az olvasó hajlamos előre lapozni, míg embereket nem talál. Vannak kivételek. Ha véletlenül te vagy Barry Lopez, aki az Arctic Dreams című könyvében többféleképpen tudja jellemezni a jeget és a havat, mint egy eszkimó, annyi időjárás-jelentést írsz, amennyit akarsz.

2. Kerüld a prológust: idegesítő lehet, különösen egy olyan prológus, amely egy előszó utáni bevezető után következik. Ezek általában megtalálhatók ugyan egy non-fictionben, de egy regényben a prológus csak háttértörténet, azt pedig bárhová beillesztheted. John Steinbeck Szerelem csütörtök című könyvében van prológus, de az megengedhető, mert a mű egyik szereplője leszögezi mindazt, amiről a szabályaim szólnak. Azt mondja: "Szeretem, ha sokat beszélnek egy könyvben, de azt nem, ha megmondják, hogy néz ki a beszélő fazon. A beszéde alapján én akarom kitalálni, hogy néz ki."

3. Párbeszéd után sose használj más igét, mint a "mondta." A párbeszéd a szereplőhöz tartozik; az igével az író is belemászik. De a "mondta" jóval kevésbé tolakodó, mint a "morogta", "zihálta", "figyelmeztette", "hazudta". Egyszer észrevettem, hogy Mary McCarthy úgy fejezett be egy párbeszédet, hogy "patetizálta", és abba kellett hagynom az olvasást, hogy keressek egy szótárat.

4. Sose használj határozót a "mondta" után... figyelmeztetett komolyan. Így használni egy határozót (vagy majdnem bárhogy) halálos bűn. Az író ebben már nyíltan felfedi magát, mivel olyan szót használ, amely eltereli a figyelmet és megszakíthatja a szóváltás ütemét. Van egy szereplő az egyik könyvemben, akivel elmondattam, hogy régen történelmi románcokat írt "tele erőszakkal és határozókkal".

5. Tartsd ellenőrzés alatt a felkiáltójeleket. Legfeljebb kettőt-hármat használhatsz 100,000 szavanként. Ha úgy értesz a kiáltozó szereplőkhöz, mint Tom Wolfe, marokszámra dobálhatod őket.

6. Sose használd a "hirtelen" és az "elszabadult a pokol" kifejezéseket. Ehhez nincs szükség magyarázatra. Feltűnt, hogy azok az írók, akik sokat használják a "hirtelen"-t, hajlamosak kevésbé kontrollálni a felkiáltójelek alkalmazását.

7. Visszafogottan használj regionális dialektusokat, nyelvváltozatokat. Ha egyszer elkezdesz fonetikusan írni a párbeszédekben és telepakolod a lapot aposztrófokkal, nem tudsz majd leállni. Figyeld meg, hogy találja el Annie Proulx a wyomingiek hangját a Közel s távol című novellás könyvében.

8. Kerüld a szereplők részletes leírását - ezt már Steinbeck elmondta. Ernest Hemingway A fehér elefánt formájú hegyek című novellájában hogy néz ki "az amerikai fiatalember és a lány, aki vele volt"? "Levette a kalapját, és letette az asztalra." Ez az egyetlen fizikai jellemzésre való utalás a műben.

9. Ne menj bele részletesen a helyek és dolgok jellemzésébe, hacsak nem te vagy Margaret Atwood és nem tudsz tájképet festeni a nyelvvel. Nem akarsz olyan leírást, amely megállítja a cselekvést, a történet menetét.

10. Igyekezz kihagyni azokat a részeket, melyeket az olvasók hajlamosak átugrani. Gondolj arra, hogy te mit ugrasz át olvasás közben: sűrű bekezdésnyi szövegeket, melyekről látod, hogy túl sok szó van bennük.

És a legfontosabb szabályom, amely összefoglalja az előző tízet: ha úgy hangzik, mint amit valaki megírt, újraírom.

Kurt Vonnegut Jr.:

1. Úgy használd vadidegenek idejét, hogy ne érezzék azt elvesztegetettnek.

2. Adj az olvasónak legalább egy olyan szereplőt, akinek szurkolhat.

3. Minden szereplőnek akarnia kell valamit, még ha csak egy pohár víz is az.

4. Minden mondatnak szerepe kell, hogy legyen - vagy a szereplő jellemét tárja föl, vagy mozdítsa előre a cselekvést.

5. Kezdj annyira közel a végéhez, amennyire csak lehetséges.

6. Légy szadista. Mindegy, milyen édesek és ártatlanok a főszereplőid, tégy velük szörnyű dolgokat - hogy az olvasó láthassa, milyen fából faragták őket.

7. Írj úgy, hogy csak egyetlen embernek tetsszen. Ha kinyitod az ablakot és átöleled a világot, úgymond, a történeted tüdőgyulladást fog kapni.

8. A lehető leghamarabb a lehető legtöbb információt add át az olvasóidnak. Pokolba a kétségek közt tartással. Az olvasóknak olyan teljességében kell érteniük, mi, hol és miért történik, hogy maguknak is be tudják fejezni a történetet, ha a csótányok megennék az utolsó lapokat.

George Orwell:

1. Sose használj olyan metaforát, hasonlatot vagy más nyelvi alakzatot, amilyet gyakran látsz nyomtatásban.

2. Sose használj hosszú szót ott, ahol egy rövid is megteszi.

3. Ha ki lehet hagyni egy szót, mindig hagyd ki.

4. Sose használj passzívot ott, ahol aktívat is használhatsz.

5. Sose használj idegen kifejezést, tudományos szót vagy szakzsargont, ha találhatsz neki egy hétköznapi megfelelőt.

6. Inkább szegj meg bármilyen szabályt, minthogy valami egészen barbár dolgot mondj.

*

Mit gondoltok? Az biztos, hogy azok a szabályok, melyek úgy kezdődnek, hogy "sose", további kiegészítést igényelnek. Előbb-utóbb sor kerül majd rájuk, mert ahogy Orwell utolsó pontja írja, a szabályok megszeghetők, ha az embernek van róla fogalma, hogyan és miért csinálja.

És ha már Q&A, van bármiféle kérdésetek vagy ötletetek, amelyről szívesen olvasnátok a blogon?