Úgy terveztem, hogy írok egy szép kis bejegyzést a párbeszédekről, de történt valami, ami jobban felháborít annál, minthogy szó nélkül elmenjek mellette. Nem szeretek konfliktusba kerülni és általában a legjobbat feltételezem másokról, de egy ilyen egyértelmű sértést nem tudok csak úgy félretenni.
Felfedeztem, hogy a blogom másolás áldozata lett. Egész véletlenül keveredtem az illető blogjára, gondoltam, hurrá, valaki azzal foglalkozik, amivel én, megnézem, mi mondanivalója van. Megláttam egy bejegyzést, és rögtön eszembe jutott, hogy jé, erről én is írtam mostanában, elolvasom, hátha mond újdonságot.
Nemhogy újdonságot nem mondott, de az írója még arra sem volt képes, hogy rendesen másoljon. Az elején igyekeztem hinni benne, hogy paranoiás vagyok, bárki leírhatja ugyanazokat a dolgokat, de nem sikerült. Az illető semmi mást nem csinált a bejegyzésében, mint az enyémet variálta. A szófordulatok, a bekezdések tagolása és tartalma megegyezik, sőt még annyi fantáziája sem volt a drágának, hogy a legelső, felvezető mondatot megváltoztassa. Ha már másol, legalább ennyi esze lehetett volna. Több ismerősömet megkértem, hogy olvassák el, hasonlítsák össze a két bejegyzést, és mindenféle háttérismeret nélkül mondták, hogy egyértelmű a dolog.
Nem is az háborít fel igazán, hogy felhasználta a gondolataimat a saját írásához, ezt bárki megteheti. Én is használok referenciát, utánaolvasok dolgoknak egy-egy bejegyzés megírása előtt, de amit végül leírok, az mindig a saját tapasztalatom, véleményem. Ha az illető annyira életképtelen, hogy ilyen mértékű másolásra szorul, milyen jogon osztogat tanácsokat másoknak és állítja be úgy, hogy igen, az ő tapasztalata aztán példaértékű, csinálja mindenki azt, amit mond? Egyáltalán milyen jogon nevezi magát írónak?
Nem fogok ujjal mutogatni, hogy ez meg az volt. Ha igazam van, az illető úgyis magára ismer, és remélhetőleg kétszer meggondolja, mielőtt újra plagizálni kezd. (Mert mostantól figyelek, mwhahahaha!) Vagy legközelebb legalább ügyesebben csinálja...
Elnézést kérek, amiért nem mindenkit érintő témára használtam a mai bejegyzést, de annyira felháborított a dolog, hogy muszáj voltam leírni. Kettős érzés egyébként: a felháborodás mellett elégedettséggel tölt el, hogy valaki, aki a bejegyzéseiben a többi amatőr írónál felsőbbrendűnek állítja be magát, érdemesnek tartotta szegény tapasztalatlan, hozzá nem értő személyemet, hogy róla másoljon... Pff.
Posts
Ha már saját gondolata nincsen, az önmaga szegénységi bizonyítványa...
ReplyDeleteSajnos mostanában nem először hallok ilyet, és azt hiszem, nem is utoljára. Ez az internet hátránya. Amit közzétettél, az onnantól közkincs, és nagyon könnyen másolható... :-S
ReplyDeleteDe igazad van, már én is tanácsoltam egy ismerősömnek, akivel hasonló történt, hogy nézzétek a jó oldalát: egyfajta dicséret, ha szellemi terméket lopnak valakitől. Tudom, nem nagy vigasz, de nem tudom, mi mást lehetne tenni. :-S
Hallottam olyanról hogy írásvédik az oldalukat, bár én nem értek hozzá, persze ez sem 100%-os biztonság, mert aki nagyon akar lopni az lemásolja. Sose értettem az ilyen viselkedést, undorító (ősrégen ált. isk-ban írtam egy novellát és az osztálytársam lemásolta, beadta, ő 5-t kapott én meg, na semmit. Azóta az ilyeneknek az arcába tudnék lépni jól).
ReplyDelete(Kicsit késésssel reagálok, de csak most láttam ezt a számora új bejegyzést.)
ReplyDeleteNa ez szép... Szerintem az a legdühítőbb, hogy nem lehet vele mit csinálni, pár kattintás és kész. Más ékeskedik azzal, ami a te fejedből pattant ki.
Ez nagyon dühítő és teljességgel megértem, hogy kiírtad. Szerintem még túl finom is voltál az illetővel, hogy nem fedted fel. Az én felfogásom szerint az ilyet minimum meg kéne kövezni, de hát én régimódi vagyok.
Azért örülök is, hogy ezzel kapcsolatban olvastam nálad, mert én is tervezek (inkább terveztem...) indítani egy blogot, és ezek után elgondolkodom, hogy érdemes-e?
Nem nagyon tetszik az a gondolat, hogy ha én csinálok egy oldalt, ahol megismerkedhetnek az írásaimmal, valaki csak úgy lemásolja őket és azzal villogjon, ha mással már nem tud...
Szóval nem tudom, talán jobb lenne meghagyni az asztalfióknak és az adathordozó kis cerkának...?
Köszönöm, hogy megírtad ezt a posztot, mert felnyitotta a szemem, ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy te voltál az áldozat és ennek következtében értesültem a blogolás árnyoldalairól.
Amúgy hozzáteszem, én nem tudnám pozitívumként felfogni és úgy hozzáállni, hogy legalább jó, amit csinálok...
Üdv: Piper :)
Én sem értem, miért vetemedik valaki ilyesmire, miért nem írt egyszerűen valami másról, ha ehhez nem volt saját gondolata. Nekem nem lenne bőr a képemen, és különben is, amit nem érzek az enyémnek, azt nem is tudnám úgy előadni, mintha. Vagyis elég erős erkölcsi akadályba ütközik a dolog, de úgy látszik, neki ez nem volt probléma...
ReplyDeletePiper: semmiképp ne hagyd, hogy ez az eset elvegye a kedved attól, hogy megmutasd az írásaidat a világnak! Igen, fennáll egy ilyen kockázat, de úgy gondolom, az árnyoldalnál sokkal több előnye van, ha mások is olvashatják, amit írsz. Így lehetőséged nyílik visszajelzést kapni arról, amit csinálsz, és ez pótolhatatlan segítség ahhoz, hogy fejlődni tudj.
Egy történetes blognál talán kisebb is az esély ilyesmire, de ahogy Dirgesinger írta, használhatsz másolásgátlót, ami legalább egy kicsit megnehezíti az ilyen emberek dolgát.
Az mindenképp fontos, hogy tisztában legyél az internet veszélyeivel, innentől mérlegelheted, hogy neked mennyire éri meg a kockázat. Én azt mondom, ijesztő érzés, mikor először osztasz meg másokkal valamit, ami olyan közel áll hozzád, mint az írás, de ha rátalálsz azokra az emberekre, akiknek legalább annyit jelent, és akik készek nemcsak a dicséretet, de a hibáidat is a szemedbe mondani, az nagyon nagy kincs.
Sok sikert, ha úgy döntesz, belevágsz!