N mint Nocy: Mi kell ahhoz, hogy az Olvasók figyelmét fenntartsuk? (Vendégposzt)

Sziasztok!

Nocy vagyok, nagy rajongója az oldalnak, így először is szeretném megköszönni Oliviának a lehetőséget, hogy vendégíróként szerepelhetek az oldalán. Nagyon sokat jelent nekem, hogy mások is kíváncsiak a véleményemre, és ez büszkeséggel tölt el, valamint elég nagy izgalommal is. Tudjátok, mikor először megkaptam ezt a témát, kicsit féltem tőle, mert nagyon nehéz szavakba önteni, hogy pontosan mi is az, ami megfog egy történetben, mi az, ami nem hagyja, hogy elszakadjak a monitortól, vagy épp a könyvlapoktól. Rengeteget görcsöltem, mikor elkezdtem kidolgozni ennek a témának a vázlatát, hogy aztán egy egész „cikket” alkothassak belőle. Aztán sehogy sem akart összejönni, teljes egésszé összeállni, mert egyszerűen képtelen voltam külső szemlélőként viselkedni ebben a témában.

Bevallom, küszködtem minden egyes szóval, és mondattal, aztán pedig újat kezdtem, és csak gyűlt az anyag és gyűlt, mígnem rá nem jöttem arra, hogy rossz oldalról közelítettem meg a dolgokat. Mert ezek a bizonyos dolgok, amik magukkal ragadnak minket, mikor olvasunk, azok szinte megfoghatatlanok, írni róluk pedig még annál is nehezebb. Nos, én ennek ellenére mégis megpróbálom, bár egy kicsit másképp, mint ahogy azt eddig már megszokhattátok.

Biztosan mindannyian ismeritek azt, amikor találtok egy történetet, ami talán fogalmazásilag és helyesírásilag nem a legtökéletesebb, de mégis van valami, ami nem engedi, hogy abbahagyd az olvasását. Hát pontosan azt a valamit kellene nekem most szavakba öntenem, hogy az én tapasztalataimat Ti is megismerjétek… Nos, remélem, most már kapizsgáljátok, hogy milyen nehéz lehet megfogni egy olyan dolgot, amit kész tényekkel nem tudunk alátámasztani.

Hiszen mi arra a garancia, hogy amit mi érdekes történetnek tartunk, az mások számára is az lesz majd, ha elolvassák? Ki tudja megmondani biztosan azt, hogy amit mi jó fogalmazásnak érzünk, mások számára is ugyanolyan érthető-e? Pontosan ettől vagyunk mások, mindenkinek más az ízlése, mi mégis sokszor meg akarunk felelni ezeknek az elvárásoknak, holott talán pontosan abban van a varázsa a dolgoknak, hogy mi átérezzük a szereplőnk érzéseit, tetteinek súlyát, a fájdalmát, a boldogságát, a hiányérzetét, vagy akármit, amit éppen átél a történetünkben… Mikor pedig tökéletesen értjük, hogy mi is lehet az, amit a szereplőnk érzett azokban a pillanatokban, mikor egy bizonyos hatás megváltoztatta az életét, akkor leszünk képesek egy olyan történetet létrehozni, ami másokat is magával fog ragadni.

Ha pontosan tudjuk, hogy miről beszélünk (esetünkben írunk), akkor ezt más is képes lesz megérteni, mások számára is képesek leszünk azt elmagyarázni, és átadni.

Tudom, ez az egész talán kicsit furcsán hangzik így első olvasásra, és talán azt gondoljátok magatokban, hogy de ebben mi az, ami nekem segíthet abban, hogy jobb író lehessek. Pedig nem is olyan nehéz. Csak csukjátok be a szemeteket, képzeljétek azt, hogy Ti vagytok a főszereplő, és próbáljátok meg kitalálni azt, hogy miként érezhet, mikor egy külső behatás éri. Megrémül? Nevetni fog? Fájni fog neki? Hitetlenkedik majd? És amikor képesek vagytok átérezni ezt, akkor üljetek le a gép elé, vagy fogjátok a kezetekbe a tollat, és vessétek papírra/monitorra azt, amit éreztek. Ahhoz, hogy hiteleset, magával ragadót alkothassatok, ahhoz első sorban az kell, hogy Ti magatok is megértsétek, és megismerjétek azt az érzést. Ha ehhez az kell, hogy egy pillanatra depressziósak legyetek, akkor váljatok azzá, ha az kell, hogy megállás nélkül nevessetek, felszabadultan és mindent feledve, akkor tegyétek meg.

Érezzetek, járjatok nyitott szemmel, és alkossatok meg egy olyan történetet, amibe Ti magatok mindenkinél jobban bele tudjátok élni magatokat. Válasszatok egy főhőst, aki valamilyen szempontból különleges, és a karaktere kicsit másabb, mint az átlagos embereké. Ehhez nem kell még az sem, hogy szupererős legyen, vagy akár halhatatlan, boszorkány vagy vámpír. Lehet ő akár egy teljesen átlagos fiú/lány, akinek egyszerűen csak egészen más a világszemlélete, és másként éli meg a bonyodalmakat, mint az elvárható lenne. Majd váljatok vele eggyé.

Fontos, hogy Te magad megértsd őt, ahogy a történet fő fonalát is, ami végül magával ragadhat másokat is, és elviheti az Olvasókat is arra a helyre, ahol Ti jártok, mikor írtok. Végül pedig adjátok bele szíveteket-lelketeket… Ne szégyelljétek, ha más emiatt csodabogárnak is tarthat, akkor sem. Mert ha magadban érzed a csodát, akkor azt képes leszel másoknak is bemutatni. A nyílt őszinteség pedig másokat is megfog majd, és ő sem lesz képes elszakadni attól, ami a részeddé vált.

Persze az is előny, ha a főhős nem viselkedik irracionálisan, és nem válik egy üres bábbá, amit csak nézünk, de nem értünk meg. Nos, ez lenne az első és legfontosabb dolog, ami sok mindent magába foglal, amit egyszerűen képtelenek vagyunk néhány szóban összefoglalni. A történet, ami érdekes, izgalmas, mindig hoz valami újat, és ami képes átadni azt, amit éreztek, ami nem engedi, hogy elszakadj tőle. Mindig szükségesek az újabb és újabb szereplők, újabb és újabb élethelyzetek, amik érdekessé teszik a nagy művet. Ahogy a rejtélyesség és a misztikum is egy-egy olyan dolog lehetnek, amik nagy hasznukra lehetnek az Íróknak, ha az Olvasók figyelmének megtartása a cél.

Persze ne feledkezzünk el a jól ismert és alkalmazott függővégekről sem. Mert ha egy izgalmasabb résznél van vége a fejezetnek, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a kedves Olvasó kíváncsi lesz a folytatásra, és belekukkant legalább az elejébe, hogy megismerje azt, hogy mi következik. Persze emellett sem szabad azt megcsinálni, hogy minden fejezetünket egy újabb kérdéssel/feltevéssel/történéssel fejezzük be, hiszen azt is meg lehet unni, és én szentül hiszem, hogy néha a történetnek is jót tesz, ha lezárjuk az egyes fejezeteket.

Így összefoglalva a következő dolgok szükségesek egy jó történethez, amivel az Olvasók figyelmét is fenntarthatjuk:

·        érdekes történetvezetés,

·        valamiért különleges főhős, aki mindemellett is természetes,

·        újabb és újabb fordulatok/személyek,

·        misztikum, rejtélyesség,

·        függővégek,

·        és legvégül Te magad, aki megérted, elemzed, és átadod az érzelmeket, melyek átjárják a főhőst/főhősöket.

Remélem, számotokra is legalább annyira hasznos és érthető volt a bejegyzés, mint nekem, és hogy segítettem vele!

Nektek mi a véleményetek a dologgal kapcsolatban? Megtapasztaltatok már ezt, amiről írtam? Vagy esetleg vannak olyan fortélyaitok, amikkel szerintetek képesek vagytok megtartani az Olvasók figyelmét, én viszont megfeledkeztem róla? Osszátok meg velem, Oliviával és mindenki mással is!

xoxo, Nocy