21/04/2011

R mint rögtönzés

Mivel az írásgyakorlat szó, akárhogy tekergettem, nem akart r betűvel kezdődni, kénytelen voltam az angol "writing prompt" kifejezést rögtönzésnek fordítani. Ezek általában rövidke gyakorlatok, melyek arra szolgálnak, hogy beindítsák a kreatív folyamatot, kikapcsolódást nyújtsanak az épp aktuális irománytól, és segítsék a különböző irodalmi eszközök elsajátítását, megértését, gyakorlását.

Összegyűjtöttem párat, de a "writing prompt" kulcsszóra, ugyan angolul, de számtalan alapszituációt és gyakorlatot dob ki a kereső. Ha van kedvetek, próbáljátok ki őket, hátha hasznos lesz valamelyik.

1. Készíts interjút vagy írj jeleneteket a szereplőiddel különböző életkorokban. Milyenek voltak gyerekként? Milyenek lesznek idős korukban? Ez segíthet, hogy jobban megértsük őket, a személyiségüket, motivációikat, céljaikat.

2. Válassz ki egy képet, és írj róla a szereplőid szemszögéből. Ez abban segíthet, hogy könnyebben belemásszunk a fejükbe, megragadjuk az egyéni hangjukat.

És ha már hang, a következő gyakorlat Gini Koch-tól szerintem nagyon érdekes:

3. Először is vegyünk egy szituációt - ez bármi lehet: az írónő példájában egy idős asszony szerepelt, aki egy lépcső tetején állva lenéz a földszinten álló férfira. Ha ez megvan, írjunk erről egy rövid jelenetet. Koch szerint ez alapján meghatározható, hogy milyen az író egyéni hangja, milyen műfajban érzi magát a legotthonosabban. Ami először eszedbe jut a helyzetről, valószínűleg az a hozzád legközelebb álló stílus.
Ezek után írjunk ugyanarról a jelenetről, de most teljesen máshogy: ha az előbb szépirodalmi magaslatokba emelkedtünk, legyen most a hang humoros, vagy készüljön a néni gyilkosságra. Írjuk meg annyiféleképpen, amennyi csak eszünkbe jut.

Hasonló gyakorlat, szintén Gini Koch-tól, a nézőpontokról:

4. Vegyünk megint egy jelenetet, és írjuk meg a lehető legkülönbözőbb módokon, ezúttal azonban az elbeszélő kapjon különös hangsúlyt. Ha először egyes szám elsőben írtál, írj utána egyes szám harmadikban. Ha először közelről szemlélted az elbeszélőt, egészen a fejében jártál, akkor próbáld most kívülállóként nézni. Ha az első jelenet hosszúra nyúlt, legyen a második tömör, lényegre törő.

Mindkét gyakorlatnál az a cél, hogy az egyes jelenetek annyira különbözzenek egymástól, amennyire csak lehet. Ugyanaz a szituáció, csak más szögből, más elemek kiragadásával. Ha többfélét kipróbálsz, valószínűleg kirajzolódik majd, melyik ment a legkönnyebben, melyiket volt nehéz megírni, sőt azok az elemek is, amelyek mindegyik változatra jellemzőek voltak - szóhasználat, mondatszerkesztés, ritmus stb. Ez jó kiindulópont lehet, hogy ráismerj az írásod sajátos vonásaira.

A legjobb gyakorlat természetesen az, ha írunk. Akárhol, akármikor, akármit. Aztán szívfájdalmak árán, de apró darabkákra szedjük az írást és kritikus szemmel, mintha más munkája lenne, levadásszuk az átdolgozásra szoruló részeket... de erről majd egy másik bejegyzésben.

4 comments:

  1. Mi anno egy haverommal olyanokat írtunk, hogy megvolt egy adott szituáció, vagy jelenet, vagy módszer (pl. autós üldözés, vagy átkelés a folyón, vagy írj úgy hogy csak párbeszéd legyen, stb.)és mindegyikünk megírta a saját verzióját és utána megbeszéltük. nagyon jó gyakorlatok voltak!

    ReplyDelete
  2. Szia!

    Hú, ezek a gyakorlatok jónak tűnnek, mindenképp ki fogok néhányat próbálni amint lesz egy csepp időm:)
    Köszi, hogy összegyűjtötted őket :)

    xoxo, Nocy

    ReplyDelete
  3. Dirgesinger, ez jól hangzik! Lehet, javaslom majd, hogy próbáljuk ki mi is, érdekes tapasztalat lenne.

    Nocy: remélem, hasznosak lesznek. :)

    Sarah: Thank you!

    ReplyDelete