- minden mozzanat aprólékos jellemzése, rengeteg magyarázat, amely megszakítja az eseménysort
- az érzelmek eltúlzása és részletes elemzése pusztán a drámaiság kedvéért
- egyhangú mondatszerkesztés: túl sok hosszú, túl sok rövid mondat, szerkezetismétlések
- túl sok idegen szó, szakszó
- ha a szereplők csak gondolkoznak és nem cselekszenek
- jelenetek, amelyek nem adnak semmit a történethez, nincs mélyebb jelentéstartalmuk
- nincs tétje annak, ami történik
- nincs alapkonfliktus, és az események epizódszerűen követik egymást
- tökéletes külsejű, hibátlan szereplők, akiknek minden sikerül
- erőltetett párbeszéd
- kiszámítható cselekmény
- nincs megválaszolandó kérdés, amiért tovább kellene olvasnunk
25/04/2011
U mint unalom
Mitől lesz egy írás unalmas, esetleg egyenesen idegesítő? A teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhány jellemzőt:
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Posts
Engem az marhára tud idegesíteni, ha valami nincs rendesen megformázva, leírva (=nyelvtani hibák, fogalmazásbeli hibák), vagy túl sok rajta a csicsa, túl nagyok/kicsik a betűk...
ReplyDeleteEzen kívül azok, amiket leírtál :D Meg a logikai bukfencek, esetleg az elhamarkodott cselekedetek, ééés most nem jut eszembe más :D
Nocy :)
Engem az idegesít legjobban, mikor valaki nem történetet ír, hanem cselekménysort. Szó szerint. Leírja, hogy mi történik, és azt hiszi, ez izgalmas... No karakterek, no hitelesség, legtöbbször no magyaros szóhasználat és mondatszerkesztés, viszont fél oldal alatt lerendez egy háborút... mert a lényeg, hogy a cselekmény izgalmas legyen!!!
ReplyDelete(És emellé még a zis unalmas:D)
Na, ez a halálom...
Én szeretem, ha van valami érzelmi töltet a dolgokban, persze csak olyan szinten, hogy értsem a szereplők reakcióit. Pont ami pár napja volt itt a blogon bejegyzés, hogy nem szabad jelzőket használni... - halálom, mikor valaki nem használ:D (mondta, válaszolta, kérdezte, hogy mindezt hogyan tette, na, arról semmi info...)
De a legjobban az idegesít, amikor szarabbnál szarabb sztorikat ajnároznak, hatmillió kritikával és „úristen, ez volt a legjobb írás, amit cska olvastam”-okkal, amik szerkesztésileg überszarok, de tényleg, történet sincs, nem hogy értelmes történetvezetés, ha meg mégis van, az első öt sor után tudom, ki mikor mit fog mondani... Emellé pocsék helyesírás, bugyutábbnál bugyutább párbeszédek, és
a mellesleg csodálatos és erősen Mary Sue-gyanús főszereplő egy tizenkét éves kiskamaszt meghazudtoló világfájdalommal adja tudtunkra, hogy az anyukája megint őt osztotta be mosogatásra/elhagyta élete nagy szerelme/megint neki kell megváltani a világot/meghalt a kiscicája/satöbbi, és annyira, de annyira egyértelmű, hogy Ő az író alteregója, aki „így írja ki magából az érzéseit…”
Uramisten , ettől tényleg meg tudok halni… Egyáltalán, a napjainkban játszódó gimis történetektől is megőrülök, mert tényleg semmi értelmük… És egy csomó van, aminek a leírásából nem jössz rá, hogy ez az:(( Olyan ügyesen álcázzák…
És utálom a nagy drámázásokat is, a "szörnyű életem van, öngyilkos leszek" megoldásokat, és én meg legyek kedves sajnálni a szegény főszereplőt… (Valamiért a fanficek, főleg a normálnak álcázott yaoik sokkal jobban szeretik ezt, mint a saját történetek... ezt fejtse meg nekem valaki, hogy miért!:O)
Ó. És ki nem hagyjam. Elenyésző kivétellel szívből utálom a yaoit.:D
(A mit szeretek nem lenne ilyen hosszú…:P)
Igenigen!Nyelvtani, szerkesztésbeli hibák (vagy gyakorlatilag nincs is korrektúra) és ha tényleg mindenki szép és hibátlan, plusz a végtelen nyálasság, ami miatt egy oldal után kiütközik az allergiám és leteszem a könyvet. Ilyesmire gondolok: "Ahh John szeretlek" "Ahh Mary én is!" és ezt úgy oldalak hosszán át.
ReplyDeleteJa igen. A sablonos szereplők.
Az engem nem feltétlenül zavar ha sok benne a gondolkodás és kevesebb a cselekvés, az aprólékosság sem zavar (lásd pl Silmarillion), én szeretem ha részletez akár egy házat is aprólékosan:)