12/04/2011

J mint jellemzés


Ebben a bejegyzésben a szereplők jellemzéséről lesz szó. Szükséges egyáltalán? Mit kell feltétlenül elmondanunk róluk? Mennyi a túl sok, mi a túl kevés?

Azt hiszem, ez egyéni ízlés kérdése. Van, aki még azt is szereti tudni, hány szeplő van a karakter arcán, másokat semmiféle fizikai jellemzés nem érdekel. Számomra fontos, hogy már a történet elején legyen valamiféle elképzelésem a szereplőkről, az viszont kifejezetten idegesít, ha az író egész bekezdéseket áldoz a leglényegtelenebb dolgok részletezésére.

Általánosságban kijelenthetjük, hogy az olvasónak mindenképpen szüksége van valami támpontra a szereplők megjelenését illetően. Ugyanúgy közölnünk kell vele, kikkel áll szemben, mint ahogy leírunk neki egy-egy helyszínt vagy eseményt.

Sokan azért rázzák rögtön a fejüket, ha a szereplők külsejének leírásáról van szó, mert kezdő írók gyakran elkövetik azt a hibát, hogy félreértik a jellemzés funkcióját: arra használják, hogy megmutassák, "milyen-tökéletes-a-szereplőm-és-mindenki-ilyen-külsőt-akar", ezzel pedig megakasztják a történet menetét. Az ilyen jellemzésnek nincs célja, semmilyen módon nem szolgálja a történetet. Arról nem is beszélve, hogy unalmas, és mire az olvasó a következő fejezethez ér, már rég nem emlékszik rá.

Érthető, hogy szeretnénk az olvasóknak a lehető legpontosabb képet átadni a fejünkben élő alakokról, de akárhogy is erőlködünk, ezt nem a külsejük aprólékos leírásával érhetjük el. Hiába mondjuk, hogy Jessica magas, vékony, szőke és kék szemű, ahány ember, annyiféle Jessicát fog elképzelni.

Ehelyett az a dolgunk, hogy olyan részleteket válasszunk, amelyek egyrészt emlékezetesek az olvasó számára, másrészt segítenek kihangsúlyozni valamit a szereplő jellemével vagy a cselekménnyel kapcsolatban. Ha valaki azt mondja, villám alakú sebhely, kire gondolunk rögtön? A sebhely, a szemüveg, a zöld szemek többször előkerülnek a történetben, de figyeljétek meg, hogy minden alkalommal jelentőségük van, nemcsak azért dobta őket oda az író, nehogy elfelejtsük, hogy néz ki Harry.

Nézzünk két példát:

A férfi magas volt, legalább százkilencven centi. Rövid, szőke haja, barna szeme volt, és fekete öltönyt viselt.

A férfi magas volt, annyira, hogy könnyedén elmehetett volna kosarasnak. El kellett ismernem, elég jóképű volt hozzá, hogy hamar híres legyen. De ha egyszer befut, a frizuráján mindenképp változtatnia kell. A szőke még csak-csak, de a rövid haj cseppet sem állt jól neki. Első pillantásra nyálas idiótának néztem volna, ám barna szemében intelligencia csillogott. Komolyságához passzolt az elegáns öltöny.

Érzitek, mi a baj az elsővel? Száraz, ráadásul semmi lényegeset nem mond sem erről a szereplőről, sem arról, aki a jellemzést végzi. A másodikban ezzel szemben funkciója van a leírásnak: nemcsak a férfiről kapunk elegendő információt, de az elbeszélőről is. Mivel ítélkezik a látottak fölött, olyan érzetet kelt, mintha az ő szemén át néznénk a világot.

Persze nem szükséges ennyire elnyújtani a jellemzést, jóval tömörebben is elérhetjük ugyanazt a hatást:

Amilyen magas volt, azonnal kiszúrtam a férfit. Jóképű, szőke, barna szemű. Valami azt súgta, megéri rajta tartanom a szemem.

Noah Lukeman a The First Five Pages című könyvében a következőket írja:

"Az olvasó számára könnyebb egy szokatlan külsejű szereplőt megjegyezni; például egy férfit, akinek az egyik lába hiányzik. Ha nincs is rajta semmi rendkívüli, a te dolgod úgy jellemezni, hogy legyen. Ha eléggé odafigyelsz, majdnem mindenkiben találhatsz valami szokatlant, még a legátlagosabb külsejű szereplőben is."

Ha meg tudjuk találni azokat a részleteket, amelyek az olvasó szemében emlékezetessé teszik a karaktert, az bőven elég. A jellemzéssel ugyanaz a helyzet, mint a háttértörténettel: elég körvonalazni az olvasó előtt, van neki elég fantáziája, hogy a saját ízlése szerint kitöltse a lyukakat.

*

Nektek mennyire fontos, hogy tisztában legyetek a szereplők külsejével? Szeretitek magatok elképzelni, vagy nem zavar, ha az író részletes leírást ad?

4 comments:

  1. I like knowing what the characters look like so that I can form a picture in my mind. But I'm careful of writing huge blocks of description as it might get in the way of the story.

    :-)

    ReplyDelete
  2. Misha, I'm the same way. I try to make subtle hints about the characters' appearances so that the reader can have a clear image of them, but no info-dump. When I'm reading, that always distracts me from the actual story, so I'm avoiding it in my own writing.

    Thank you for your comment! :)

    ReplyDelete
  3. Szia!

    Én jobban szeretem elképzelni, bár még ha részletes leírást is ad az író, akkor is biztos, hogy teljesen másképp fogom elképzelni azt, hogy miként nézhet ki a szereplő.
    Szerintem a legjobb példa erre a Twilight, ahol Edwardot egy kicsit hosszabb és vörösebb hajjal képzeltem el, mint amit a filmekben Rob testesít meg. Teljesen más elképzeléseim voltak, és a fejemben sokkal helyesebb volt, ahogy az arckifejezése sem volt állandóan olyan világfájdalmas, mint amilyennek Jaspernek kellene igazából lennie. Ezért számomra az egy csalódás volt, ezzel szemben viszont a HP sorozatok szereplőit szerintem nagyon jól összeválogatták, és remekül passzolnak a leírásokhoz.
    És pontosan ezért szeretem azt, ha kapok esélyt arra, hogy saját magam képzeljem el, hogy vajon milyen is lehet ez vagy az a személy :)

    xoxo, Nocy

    ReplyDelete
  4. Szia Nocy!

    Velem is volt már, hogy azért jelentett csalódást egy film, mert a könyv alapján másképp képzeltem el a szereplőket.
    Igazad van, lehet egy leírás akármilyen részletes, ahány ember, annyiféleképpen fogja elképzelni. Nem kell kiemelni minden apróságot, csak némi támpontot adni az olvasónak, hogy aztán olyannak képzelje el a szereplőt, ahogy neki tetszik.

    Köszönöm, hogy írtál! :)

    ReplyDelete